emlékezz rám (BTS fanfiction)
Várlak, azzal a parányi reménnyel, hogy egy nap, majd láthatlak.
Egy vonal. Ez az, ami elválaszt két embert egymástól. Én mégis bolond módon próbáltam minden egyes találkozásunkkor átlépni ezt a vonalat.
Először néztem őt a rajongói közt, a nézőtérről. Eddig mindig a hangfalak mögött voltam. Most, ilyen messzeségből sokkal elérhetetlenebbnek tűnt.