-Szeretlek.-motyogtam szégyenlősen. -Tudom.-vigyorgott idegesítően.-Én is téged.-tette hozzá gyorsan, majd magához húzott és újra megcsókolt.

Olyan átlagos vagyok. Kajak, semmi különleges sincs bennem. Reggelente felkelek, megnézem magam a tükörben, hallatok egy ilyen 'bahhw' hangot, felöltözök, megint az a hang, de rúzsozás közben mindig elnevetem magam. Szóval abszolúte semmi. De milyen érdekes, hogy a szívem olyan hatvankilenc módon összetörhet. Nagyon nem átlagos.