❝Kopogtatás nélkül törtél be az elefántcsont-toronyban lévő börtönöm ajtaján, hogy aztán összezúzd a gondosan magam köré épített falakat.❞

❝Mindketten külön utakon jártunk azelőtt. Te te voltál, én pedig én. Úgy éltünk, hogy nem ismertük egymást. Mégis egy sziával belőled és belőlem "mi" lettünk. Most pedig kicsit halkan és kissé borzongva, izgatottan sétálok feléd, majd óvatosan, de hezitálás nélkül mondom ki a szavakat: „Szia, helló!"❞

"- Hé nehogy meghalj itt nekem. - mondta remegő hanggal - Nem mehetsz így el, nem hagyhatsz itt egyedül. - egy könnycsepp csordult végig az arcán, majd a kézfejemre hullt - Annyira elmondhatatlanul sajnálom, azokat, amiket neked mondtam. Nem gondoltam komolyan... Én csak... Tudod rohadtul fáj mással látni. Azt, hogy boldog vagy nélkülem is, és, hogy nem kellek neked. Próbáltam elnyomni az érzéseimet irántad, de egyszerűen elfojthatatlanok... Mert hát... a remény hal meg utoljára igaz? - szomorúan mosolyogva szipogott egyet, majd a kezemet az ajkaihoz emelte - Tombol bennem a vágy irántad. Hogy a barátnőm legyél. Hogy teljes szívemből szerethesselek egy tisztességes kapcsolatban. Hogy minden nap érezhessem a testedből áradó meleget, az ajkaidat az ajkaimom. És hogy mindezt miért érzem? - nevetett fel tele bánattal - Mert szeretlek. Kérlek maradj velem..." • Társíró : @softysophia Borító: @nightskyluke