Piroska és a farkas történetét, mindenki ismeri. Vagy legalábbis azt hiszi, hogy ismeri. Ugyanis, ahogyan valójában történt, az merőben más, mint amit a gyerekkori mesekönyvedben olvashattál. Ha kíváncsi vagy, hogy történt igazából, akkor jó helyen jársz. Ugyanis épp ezt a történetet fogom elmesélni neked. Amíg azon dolgozom, hogy feljelentést tegyek Whiener ellen, aki ellopta A The Bright Side és a Cards on the Table c. történetemet ( ami egyébként már meg is jelent KÖNYV formájában, tehát szerzői jogsértés történt) addig olvassátok ezt az új történetemet :)

Vajon mit tesz a tizenhét éves Virginia Ramsey, mikor egy autóbaleset következtében meghal barátja, Cash, aki a lány képzeletével játszva halála után is jelen van. Minden lépését követi, beleszól a lány életébe, s abba, mi a jó és mi a rossz. Vajon túl tud lépni rajta valaha? És miért lenne bűn, ha a válasz igen lenne? "Emlékszel? Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe. Megijedtem, mint mindig ha valahol a sziréna felhangzik. Pedig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást. Azóta sem feledtem el azt a délutánt"

Melissa sosem bízott az emberekben. Mindig is félt attól, hogy ha valakit közel enged magához, akkor összetörik. Apja elől állandóan menekülnie kellett, de most már hivatalosan is 18 éves lett és így elköltözött a legjobb barátnőjéhez, azonban van egy bökkenő. A legjobb barátnője lakótársa, Chris. Tipikus napbarnított, barna szemű, szőke, menő srác, akiért lányok ezrei vannak oda. "- Engedj el különben sikítok- mondtam határozottan, miközben a falhoz préselt. - Nem fogsz. És tudod miért nem? Mert ebben a percben is azt kívánod, hogy bárcsak megcsókolnálak- mondta önelégült mosollyal. Miért van ott az a fránya gödröcske az arcán? Ha nem lenne ennyire helyes, már rég behúztam volna neki egyet."

"- Hé nehogy meghalj itt nekem. - mondta remegő hanggal - Nem mehetsz így el, nem hagyhatsz itt egyedül. - egy könnycsepp csordult végig az arcán, majd a kézfejemre hullt - Annyira elmondhatatlanul sajnálom, azokat, amiket neked mondtam. Nem gondoltam komolyan... Én csak... Tudod rohadtul fáj mással látni. Azt, hogy boldog vagy nélkülem is, és, hogy nem kellek neked. Próbáltam elnyomni az érzéseimet irántad, de egyszerűen elfojthatatlanok... Mert hát... a remény hal meg utoljára igaz? - szomorúan mosolyogva szipogott egyet, majd a kezemet az ajkaihoz emelte - Tombol bennem a vágy irántad. Hogy a barátnőm legyél. Hogy teljes szívemből szerethesselek egy tisztességes kapcsolatban. Hogy minden nap érezhessem a testedből áradó meleget, az ajkaidat az ajkaimom. És hogy mindezt miért érzem? - nevetett fel tele bánattal - Mert szeretlek. Kérlek maradj velem..." • Társíró : @softysophia Borító: @nightskyluke