A huszonegyedik század vámpírjainak világa, ahol saját társadalmukat kialakítva élnek az emberek között többnyire feltűnésmentesen. Négy klán uralkodik két pártra bomolva: Szabbat és Kamarilla. A Kamarilla felelős a vámpírtársadalom bújtatásáért, akik az emberi életet még tekintik valamire, míg a Szabbat a puszta erőszak híve, akik az evolúció csúcsának tekintik saját halhatatlanságukat. Négy Vámpír Herceg tejhatalmú uralommal rendelkezik a klánok felett, akikről úgy tartják, hogy fajtájuk legöregebbikjei, míg az emberek oldaláról az Inkvizíció próbálja védeni az emberi méltóságot és területeik határvonalait. De mi történik akkor, hogyha egy húszas éveit taposó beteges finn fiúnak lába kél, vámpírrá teszik és masnival a nyakán furikáztatják csak azért, mert porcelán bőre és tejföl szőke haja van? És, ha ezt még keresztezzük avval, hogy a kis masnis Csomag még csak nem is a jó helyre érkezik meg, mert egy alpárian mocskolódó Kalóz úgy dönt, hogy rossz útvonalon szállítják? Oh, ha ti azt sejtenétek... De tudjátok mit? A Csomag elmeséli helyettem. Én leginkább a Szabbat, azon belül is elsődlegesen az Asszamiták klánjába nyújtok egy kis betekintést. Az ott élők lelkébe, ügyleteibe és természetesen "politikájába". Ellenben bármikor bekukkantást nyerhettek egy barátnőm által a Kamarilla határvonalain túlra is: @Carbonara88 művében. Ha esetleg valaki szemfüles, akkor észlelheti azt is, hogy bizony néhány helyszín és karakter megegyezik a két történetben.

Minden ember álmodik, legyen az bármilyen és ez szükségszerű. Álmainkban szabadok vagyunk, beteljesíthetjük legnagyobb vágyainkat vagy szembesülhetünk legkínzóbb félelmeinkkel. Az emberek mindig azzal biztatják a fiatal tehetségeseket, hogy „Rajta! Teljesíts be az álmaid! Váltsd valóra őket!" Hány és hány dal, könyv és beszéd szól erről? Az emberek megfeledkeztek az álmok alaptörvényeiről. Arról, hogy mindenkinek vannak és ezek néha egy felsőbbrendű célként tetszelegnek az illető elborult elméjében. Az ő édes álmai könnyen válhatnak a mi rémálmainkká. Történet, melyben egy ember a tökéletességet kereste, s Pygmalion és Galatea mítoszát követve, valami felsőbbrendűt teremtett felborítva ezzel a világ egyensúlyát. Az emberiség hiába szembesült saját gyarlóságával, felismerte a bennünk, gyermekeiben rejtőző hatalmas erőt. A lázadásra, rettentő feleletet adott, s azóta is a markában tart minket... De hé, ember! Te csak szórakozz! Kell? A tiéd! Vedd el, szerezd meg! Falj fel mindent, s élvezd a koronád hatalmát emberiség, mert egyszer valaki közülünk letaszít a trónodról!

"Mennyit olvastam már a régmúlt korokról, regényes szerelmekről! De ebben a világban, a 4. évezredben minden máshogy működik. Alig várom a párkijelölésem napját, hogy megismerhessem a nagy Őt!" A jövő, ahol egy szervezet irányít mindent, ahol a szerelmi életed a TAJ számodtól függ.