"Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, mint egymástól itt a földi szívek! " Tóth Árpád - Lélektől Lélekig 2016 © Pite

A történelem megváltoztatásához valamikor elég csak egy egyszerű homokszem is. De valamikor már egy egész nemzeten múlik valaki sorsa. Egy közönséges ember ahogy a harc szörnyű mezejére csöppen rájön, hogy életével is fizetne a szabadságért, ami bár véres, de édes. A könyv igaz történet alapján írodik.(de legtöbbször a saját fantáziám áldozata lesz ;)

Verseimnek célja is van. Az, hogy visszahozzam a normális költészetet. A 21. század elfajult és kényes költészete cseppet sem elégít ki. Ha tehetem XIX.-XX. századi költőket olvasok. Ők még tudták mi az irodalom, mi a vers. De ebben az elfajult világban a művészet nem emelkedik ki a hétköznapból a hétköznap maga a művészet. "Ha az utcán eldobunk egy zacskót, az nem művészet. De ha úgy dobjuk el azt a zacskót, hogy művészetnek szánjuk, akkor az művészet." Csomor Balázs (CsChannel) Enyhe túlzással élve ez az idézet az, ami szimbolizálja, hogy hova is jutottunk. A romantika korszaka, az ábrándozó vagy hétköznapi versek megteremtődése amire most is szükségünk lenne. De nem... Rímtelen, ritmustalan sorokba foglalunk egy csomó fura érzést, vágyat amiknek amúgy semmi közük egymáshoz. Hát tényleg ez lenne amit modernnek hívunk? Mert ha igen, akkor én inkább visszamaradott leszek, szépirodalmat olvasok és kitaszítódok a társadalomból. Megéri.. Mert akkor érzem, hogy igazán boldog vagyok.