Adott egy lány, egy iskola, egy rakás helyes fiú és maga a Sötét Nagyúr. Eleonora Esbetha Hansen egy átlagosnak korántsem mondható boszorkány. Alig pár hónaposan elveszítette szüleit, így teljesen más életet élve próbálja egyenesbe hozni a dolgokat és nem letérni a helyes útról. De mi van, ha egy váratlan fordulat hatására mégis megváltozik minden? Olyan lesz mint az Édesanyja vagy az Édesapja nyomdokaiba lépve tesz eleget a kötelezettségeinek? Sötétség és fény vívja csatáját a fiatal lányban... A történet első pár fejezete éveket fog röviden (tényleg nagyon röviden) összefoglalni, a negyedik iskolás évtől kezdve pedig napokra/hetekre/hónapokra bontva jönnek a fejezetek! :)

Zoe Hardley 'catoptrophobiaban' szenved, ami annyit tesz, hogy fél a tükröktől... És nem is oktalanul. Egy véletlen folytán egy régi tükör fogságában ragad. És csak egy módón juthat ki...

Úgy véled, a táborozás mókás dolog? És ha eltévedsz? ... ✨ © PinkPantherina ; 2016

Az emberek mindig meséltek vérfarkasokról, vámpírokról, kentaurokról, tündérekről. Sellőkről. Kellett egy mese arra, amit nem értettek. Nem tudhatták, hogy mi áll emögött. A teremtmények nem külön fajok, szerzetek, hanem egyetlen közösség. Vadvérűek. Egy állat és egy ember vérével, alakjával, szívével. Egy szent átokkal. Flaie. A név tündéül van. Halacskát jelent. Mármint, a tündében halacskát. Számomra kicsivel többet. Nem túl férfias név, ezt el kell ismerni. De nekem mégis az első, és nem volt semmi azelőtt: sem valódi család, sem szavak, sem érintések. Sem én. Egy voltam a sok között, csak olyan, mint a többi, nem egyén, csak egy elúszó csillogó folt a többi közt. Azt hittem, az az életem, és szerettem, ami volt. De sosem voltam túl eszes. Az életem akkor kezdődött, amikor nevet kaptam Tőle.