Sosem rajongtam az énekesekért. Nekem ők mindigis megjátszós tiniknek tűntek. Aztán rátaláltam Shawn Mendesre, halálosan megszerettem a zenéjét... és őt. Ui.: Shawn Mendes fanfiction. Káromkodás és 18+ előfordulhat.

"- Elég nehéz úgy egy háztartásban élni valakivel, - szóltam közbe - hogy utálod az illetőt. - Nem utálod. A legjobb barátod volt. - Eltaláltad. Múlt idő." Már öt éve, hogy Casey Evans ki nem állhatja Shawn Mendest, és ez kölcsönös. A bizalmas gyerekkori beszélgetéseik leredukálódtak egymást égető megszólalásokra, és a másik megalázására minél több ember szeme előtt. Ha megtehetnék soha az életben, még csak nem is találkoznának többet, de mi van ha ez nem lehetséges? Sőt, mi van, ha szüleik miatt kamaszkoruk végéig kötelesek eltölteni minden otthon töltött idejüket együtt, egy házban? Valószínűleg hatalmas katasztrófa. Teljesen biztos, hogy hatalmas katasztrófa. De a napok, a hónapok telnek, és tizenhét évesen nem tudhatod, hogy a barátaid örökké a barátaid lesznek-e és az ellenségeid, az ellenségeid maradnak-e. Egyszerűbb lenne hagyni az egészet, és nem előhozni a múltat, de Casey sosem volt egyszerű lány, Shawn pedig bármit megtesz annak érdekében, hogy pokollá tegye az életét. Legalább is kezdetekben biztos.