"Karjait a derekam köré kulcsolva a testéhez láncolt. Ajkaival a nyakamra bukott, miközben ujjaival a csípőmbe mart. - Elegem van belőled, érted? Elmosolyodtam, hagytam, hogy a lágy esti szellő kifújja a szememből a hajtincseket. Mérges voltam és elkeseredett, de ő mellettem volt. Halkan felkuncogtam és ujjaimat az övére simítva hagytam, hogy édes ajkaival tovább csókolgasson. - Értem - susogtam lehunyt szemekkel. - Nekem is elegem van belőled. " Első szabály: Tartsd magad távol a bajtól. Második szabály: Kerüld el a fiúkat. Harmadik szabály: Szegd meg az előző kettőt. Abigail Gilbert élete ebben a ritmusban telt, szülei óvószavaira gondolván tartotta is magát ezekhez, ám az élet nem egészen így tervezte el a sorsát. Mikor is egy matek óra alkalmával rajtakapják egy csaláson. A büntetése egyszerű: rendbe kell hoznia a pincében lejlő káoszt, amit a hosszú évek maguk mögött hagytak. Első hallásra nem is olyan rossz alku, de mikor belép a sötétkamrában, nem egészen találta magát egyedül. Egy fiú és egy gyilkosság teljesen felkavarja az ő és a gimnázium életét.

Eper minden csak nem átlagos, főleg a külseje miatt. Eper az Albinizmus betegségben szenved, ami a színanyag képződésének veleszületett zavara, mely csökkent vagy hiányzó pigmentációban nyilvánul meg. Haja hófehér, bőre tejszínű, szeme pedig nagyon világos kék, már-már vöröses. A lányt régi iskolájában csúfolták, ahol egy nap betelik nála a pohár. Családjával úgy döntenek, hogy Budapesten kezdenek új életet. Eperre egy új iskola vár, ahol megismeri a különc srácot Kristófot. Kristóf minden csak nem átlagos - kinézetre is. A srác egy Budai drogbárónak a drogfutárra és egyben verőfiúja is. Vajon mi történik, ha ez a két különleges fiatal egymásra talál? (c)vivzsoo-2017 Minden jog fenntartva! 2017.10.11. |#1 Akcióban

Egy mentálisan instabil, fiatal festőt tüdőrákkal diagnosztizálnak. Talál-e valamit, ami miatt érdemes a testi-lelki gyógyulás, vagy feloldódik a végérvényes elmúlásban? . . Figyelem! A későbbiekben nagyon enyhe (plátói, szerintem elhanyagolható) boyslove, azaz fiúk közti szerelem fog megjelenni. Mivel a történet fő szála nem a romantika, ezért ezen sem lesz túl nagy hangsúly, olyasvalakit sem kellene zavarjon, aki nem a yaoi műfaj rajongója. Ha mégsem szereted az ilyet, negatív hozzászólás helyett inkább ne olvasd. 18+-os rész is várható (hetero), de ezt majd jelzem a fejezet elején. Megértéseteket köszönöm :) . . (Egy kis infó: A történet már elkészült egy ideje, 26.229 szavas lett. A fejezeteket azonban nem fogom egyszerre felrakni, ugyanis kell egy kis idő, amíg mindegyiken újra átrágom magam, és tökéletesítem őket. Nem szeretném félkész állapotban nyilvánosságra hozni.)

Ann Marrien csak egy egyszerűbb életet akart. De nem kaphatta meg. Elszánta magát, hogy megsürgetve a sorsot, maga vet véget az egésznek. De a sors máshogy rendelte, így egy isten akaratába ütközve, alkura kényszerül. De mit tehetne Hádész az életében? És mit tehetne ő a halálában? Meddig élhet a szerelem, ha körülötte minden haldoklik? Meddig dacolhatnak az istenek akaratával? Meddig védhetik meg a törékeny világukat, amit sikerült felépíteniük, valami sokkal hatalmasabbal szemben? A borító ügyében @Mithrelt környékezzétek meg.

-Miért nem beszélsz? -írta le egy lapra amit imént tépett ki a füzetéből. A kockás lap, amit a matematika füzet hátuljából szakított ki hatalmas nagy sebességgel, most csak úgy gyűrődött hatalmas kezei között. -Mert nincs mit mondanom -firkantottam oda unottan, bár belül mosolyogtam. -Miért van rám ilyen hatással? -Kérdeztem magamban. -Mióta nincs mit mondanod? -Írta vissza majd bele nézett a szemembe. Nagyot nyeltem és írni kezdtem. -Hat éve. "A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod majd a törést."

"Szeretlek." jeleltem. Gödröcskés arcára mosoly szökött, kezét meghatódva a mellkasához emelte. "Én is szeretlek."