"Adott a lehetőség, hogy élj, de nem teszed. Mert engeded, hogy a múltad mérgezze a jelened. A jövőt sürgeted, keresed benne az értelmet. De mire megleled, elmúlik az életed. " A történet egyik főszereplője, súlyos lelki és fizikai károsodással kerül be Seattle egyik kórházába, miután egy balszerencsés eset következtében elveszítette szüleit és testvéreit. Főhősnőnk némaságba burkolózva óhajtja leélni az életét, nem tudja szóra bírni, még az intézmény legtehetségesebb - és az ápolók szerint a legcsodálatosabb, és leglegebb - pszichiátere sem. A lány kemény fejtörést okoz a doktornak, de eléggé elhivatott ahhoz, hogy ne adja fel a küzdelmet. Nagyjából két havi kínkeserves terápia után aztán, a kis páciens nehezen, de hajlandó megnyílni orvosának, aki nem csak minden szabadidejét, de pár hónap elteltével a szívét is a tragikus sorssal megáldott fiatal lánynak adja.

,,Lehet,hogy csak egy ember vagy ezen a világon,de valakinek te jelented magát a világot." Ez volt az én jelmondatom! De most,hogy megtaláltam rá kellett döbbennem,hogy fájdalmasabb mint vártam! ,,A történet az enyém és teljes egészében kitalált. Úgyhogy nem nagyon szeretném azt látni,hogy valaki koppintja!!!"

Végighordoztam a tekintetemet a sűrű köddel borított tájon.10 méternél tovább nem igazán láttam, de nem zavart,hisz ismertem a helyet.Elindultam a legelő fele,ahol a dús,és gubancos bundájó pónik tarka csoportba verődve álltak összebújva.Füttyentettem egyet,mire a csapat egyik szélében mozgolódás keletkezett,majd kivállt egy koromfekete alak,és felémindult. -Baldur!-szóltam hallkan.Nem akartam megzavarni a többi lovat.Kedves,de mégis akaratos ménem a neve hallatára töltbe kezdett.Bemásztam a karám erős falécei között,és megragadtam a dús fekete loboncát,puszit nyomtam a puha orrára,és könnyed mozdulatokkal a fejére csúsztattam a norvég színű kötőféket.Baldur megrázta a fejét,majd elkezdte bökdösni a zsebemet.-Jól van fiú, jól gondoltad, van nálam kenyér.-kezdtem el kiszedegetni a sörényéből az apró ág-és egyéb koszdarabokat,aztán előhalásztam a ménnek szánt csemegét,és kinyújtott tenyeremből oda is adtam neki.-Indulhatunk?-suttogtam a fülébe,miközben óvatosan meghúztam a vezetőszárat,és megindultam a masszív kapu fele.Társam hűségesen követett rögtön. Miután alaposan lepucoltam,megcsodáltam a tökéletesen csillogó fekete szőrét,és hibátlan testfelépítését,majd végighúztam a kezem a hátán,ezzel elsimítva a szőrszállakat. Egy nyeregalakú pokrócot terítettem a hátára,aztán az elejét kicsit megemeltem,hogy véletlen se törhesse fel a marját a nyereg.Ez után a bőr nyerget is felhelyeztem rá,megigazítottam, és meghúztam a hevedert. Rutinosan mozogtam már,hisz 5 éves korom óta ezt csináltam.Lovak körül éltem,dolgoztam velük. Előrehúztam Baldur mellső lábait,hogy kisimuljon a bőr,és ne csípje be a heveder.-Jól van,ügyes vagy!-dícsértem meg a barátom.Ezt követően a fejéhez fordultam,a szárat a nyakába hurkoltam,majd kicsatoltam a kötőféket,leengedtem,és a bal kezembe vettem a zablát,míg a jobbal a kantárt húztam á

Luca egy fantasztikus lórajongó, aki mindent megtenne azért, hogy összeismerkedhessen a híres Morgan fajtájú, Tubica névre hallgató patással. Luca nagypapájával él, aki elviszi őt egy versenyre. Nem mintha, nem lett volna még versenyeken az érett tini. Azonban ez a verseny mindent megváltoztat. Hogy még is mit? A történetükbe kiderül.

Egy nap ki bicikliztem a lovardàba hogy lovagoljak majd egy poni vàgtatot ki a kapun...

Egy imádnivaló ló és egy reménytelen lány élete.

Egy történet egy lány és egy ló kötődéséről. Többet nem tudok róla írni. Egy mélyről jövő, hamisíthatatlan szeretetet szeretnék nektek bemutatni. Közel sem megy olyan jól, mint amennyire szeretném, de megteszek mindent, hogy jó legyen...

Sziasztok. Sera vagyok. Egy amerikai tanyán élek,Virginia Nyugati részén. 16 éves vagyok .Barna hajam van, barna szemem, nagyon vékony vagyok és közép magas. 10 éve lovagolok. Régen rengeteget jártam versenyre. Magántanuló vagyok. Van egy jópár lovunk kedvencem Diamond aki az enyém is. Rengeteg versenyt nyertünk már együtt. Már nincsenek barátnőim. Kisebb koromban voltak,de mostmár csak a lovaglásra koncentrálok. Angol stílusban és westernben versenyzek. A lovam szürke színű. Volt most egy kisebb betegsége a lábán, de remélem hogy hamarosan rendbe jön.

Ez az sorozatom az igazi Balto történetét dolgozza fel. Sajnos sokan elfelejtették, mit is tett ez a kutya és szeretném ha újra megismerné őt a világ, mert hihetetlen amit véghez vitt, persze a csapattársai segítségével. A történet nagyrészt valós, megtörtént eseményeket ír le, de, hogy egyes részeknél ki fogom tölteni a hézagokat, és izgalmasabbá teszem a történetet, de a jelentős része IGAZ lesz. Lehet, hogy nem lesz harminc, egy néhány része hiszen kevés információnk van Baltoval kapcsolatban, de amit tudnak a ma élő emberek arra építkezek. Emlékezzünk együtt vissza erre a hős kutyára, őt sose szabad elfelejtenünk.