'Kedves Naplóm!A nevem Emilie Mattinson.15 éves vagyok,a Cheshire-i Holmes Chapelben élek.' Olvastam a tinédzserkori naplóm első pár mondatát mosolyogva.Miért mutatkozunk be egy könyvnek amit magunkról írunk?Vissza gondolva amikor írtam ezt a naplót amit most éppen a kezemben tartok,soha sem gondoltam volna,hogy valaha sírni is fogok azokon a sorokon amit egyszer hatalmas boldogság között írtam.Hisz hiányzik amikor felelőtlen gyerek lehettem,nem gondolva az élet nagy dolgaira,csak gondtalanul álmodozhattam.És amikor megismertem őt.Akinek a hiánya mai napig mardos. A történet csupán az agyam szüleménye.Minden szerzői jog fenntartva.

Harry Styles FF/AU/HU "Az életben a legnagyobb kihívás találni valakit, aki ismeri az összes tévedésed és hibád, de mégis a legjobbat látja benned." ~Harry Styles~ "Mikor megismertelek, még nem tudtam, nem gondoltam, hogy valaha szeretni foglak. Ma már képtelen vagyok elképzelni, hogy nem szeretlek!" ~April Winters~

Bizony egy művészlány is lehet bevállalós, főleg ha van, aki kiváltja belőle. Harry rögtön felfedezi a Titanillában rejlő vadságot, viszont ez nem minden esetben elegendő egy kapcsolathoz. A szerelmet és a gyűlöletet bizony csak egy apró szál választja el, viszont mindez óriási harcokat igényel. Vajon melyik érzelem győzedelmeskedik a végén? (c) Mila Kiss, Wattpad

"A kis hableány után neveztek el, gondolva, hogy erős és bátor leszek. Egy név, ami hercegnőket illetett meg, mondta mindig anya. De nem cseréltem el a hangom egy helyes hercegért cserébe; soha nem is volt hercegem. Mindig is a félénk kishúg voltam, túl félénk, hogy felemeljem vagy hallassam a hangom. Nincs uszonyom és olyan személyiségem sem. Tudok énekelni, de soha senki nem hallott. Azt hiszem csak a vörös hajjal rendelkezem, ami nem a természetes hajszínem. Szóval, hogy lehetnék az élete része, ha még a nevemet sem vagyok képes elmondani neki? Jobb, hogy sosem találkoztam a helyes herceggel, meg bukásra lettem volna ítélve. Szóval, nem, nem olyan vagyok, mint a kis hableány, csak a kis félénk Ariel." eredeti író: BelWatson fordította: adorabooks 2015. 12.04. - 2016. 05.17.

A Somber (Punk Harry Styles fanfiction) fordítása. "

" Ha tudtam volna, hogy az álmoknak ekkora hatalma van, talán sohasem akarnék elaludni."

Na sziasztok Ez a történet egy 18éves tinédzser lány életéről fog szolni aki hogyan szeret bele az elképesztően dögös Harry Stylesba és hogy ehez a kapcsolathoz milyen megpróbáltatásokon kell túl esnie. Ez a történet telis tele lesz hazugsagokkal szenvedéllyel szerelemmel bulizással és még sok más olyan dologgal amit imádnak a fiatalok. Ha kíváncsi vagy hogy milyen változásokon megy át ez a fiatal lány és élete szerelme akkor tartsatok velem❤️

~A történet +18-as részeket is tartalmazhat, csak saját felelősségre olvasd!~ - Én...én már nem szeretlek. Szakítani akarok - formálja meg Harry, rózsaszín telt ajkaival a szavakat ám egy pillanatig sem néz a szemembe. - Hogy mi? Miért? - kérdezem és a szemeimbe könny gyűlik, torkomba pedig egy óriási gombóc költözik, ami úgy érzem, nem fogja engedni, hogy megszólaljak. - Kérlek, menj el - közli már-már ridegen és egy cseppnyi érzelem sem látszik az arcán. Fel sem tudom fogni igazából, hogy mit mond. Hisz az előbb megcsókolt... Mintha valami robot lenne és ezek a szavak belé lennének programozva. - De mi történt? - kérdezem ismét. Nem bírom a könnyeimet visszatartani. Kövér sós könnycseppek kezdenek végig folyni az arcomon és már nem tudom és nem is akarom elrejteni az érzelmeimet. A lábaim kezdenek egyre gyengébbé válni, és félek, hogy bármikor kicsúszhatnak alólam...

-Kisfiam, bemutatom az apukádat aki még egy ajtót sem tud betenni! -kacagtam fel, majd továbbra is a hasamat simogattam -Drága Hollókám, legalább mással betaláltam a lyukba nem gondolod? -nézett rám Hardin, mire elnevettem magam -Na jól van Styles, mentem. Szia! -intettem felé, majd kimentem a kocsihoz s nekidőltem.