A tizennyolc éves Nahia Simmons szülei meghalnak egy vadászat során,mikor a lány még csak tíz éves. Vagyonos örökbefogadói azonnal egy szigorú katolikus gimnázumba dugják,hogy megszelidítsék a mindenkire haragudó,lázadó gyereket. Csakhogy ehhez Nahianak is lesz egy-két szava. Na meg a sorsnak is. !!!A történetben szerepet kap azonos neműek kapcsolata. Ha te ezt nem tudod tolerálni, akkor kérlek inkább menj tovább, ne pazarold az idődet egy fújoló komment megírására. (Persze ha neked ez nem probléma és a lelki egyensúlyodhoz elengedhetetlen, akkor írd csak le. Maximum kitörlöm.)!!!

Nem könnyű az élete annak, akinek a szülei híresek. Amerika Kapitány és a Tél Katonájának fogadott lányaként ezt Brooklyn Barnes-Rogers is megtapasztalja, ám egy percig sem bánja. A lány imádja a szüleit és azok baráti társaságát. Amikor betoppan a képbe az újdonsült szuperhős, Pókember, azaz Peter Parker, Brooklyn életében is változni kezdenek a dolgok: miközben egy nagyszerű barátra lel a fiúban, együtt viccesebbnél viccesebb eseményeket élnek át és közelebb kerülnek egymáshoz, aközben egy különös ember és egy különös titok is felüti a fejét. Ki lehet az a bizonyos Zero Saltzman és miért ragaszkodik annyira Brooklynhoz? Mit titkolhatnak a szülei és a többiek a lány elől? Minden karakter a Marvel Comics tulajdona, egyedül Brooklyn Barnes-Rogers a sajátom, rá pedig minden jogot fenntartok! A történet nagyrészt eltér a filmek világától, ám van benne néhány elem, amit onnan is átvesz. Kellemes olvasást kívánok!

Mindössze tizenkilenc évesen ilyen e-mailt kapni, amikor éppen a pasidnál vagy, és filmet néztek nem mindennapi eseménynek számít. De, hogy mennyi mosolyt, és veszekedést hozott magával ez a levél, majd csak később derül ki.

Alice Black egy padláson ébred, barátai társaságában. Nem tudja, hogyan került oda és a többiek mit keresnek ott. De minden kiderül abban a pillanatban amikor kinéz az ablakon... és egy Zombi Apokalipszis kellős közepén találja magát. FIGYELEM! : A történet kerek tíz éve íródik, megkérek mindenkit, hogy ne a kezdeti hibák/fejezetek alapján ítélje meg a történetet, mert mint mindenki, én is fejlődtem az évek során. Az első részt átjavítottam, a többit viszont nem fogom, mert nekem is jó nézni a fejlődésemet. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa!❤ © city_of_angels98, MINDEN JOG FENNTARTVA! Best ranking: #1 in Action #1 in Zombie

Volt egy hősöm. A mindennapjaimban én csak úgy hívtam, apa. Sokan úgy ismerték, Peterson tábornok. Amikor az apád katona, nem barbibabák közt nősz föl, hanem fegyverek, kemény edzések, de irdatlan jófej tisztek között. Mindig is tudtam, hogy az életemben egyszer eljutok arra az elhatározásra, ami már rég a fejemben volt, viszont sosem volt annyi bátorságom, hogy valóban jelentkezzek katonának.

A királyi család három fiúunokája közül kettő már megházasodott. Most a harmadikon a sor. Azzal a különbséggel, hogy az ő házassága nyilvánosan is elrendezett. A nagymamája, a királyné pedig lelkesen áll neki a keresgélésnek. Egy furcsa eset folytán találkozik Selena Gomezzel, és tudja, ő lesz az igazi unokájának, annak ellenére, hogy a lány szegény családból származik. A két fiatal kicsit sem repdes az örömtől, hogy együtt öregedjenek meg. De mit tehetnének, ha a sors így hozta? Hogyan kezelhetnék ezt a helyzetet, ha mindketten szívesebben lennének a Pokolban, mintsem egymást elviseljék? Vagy talán számukra ez a Pokol? **Luke Brooks és Selena Gomez fanfiction**

A 'The Guardian' és az 'All Hail My Demon' alapján. Jaxley Arden Wingrave semmi mást nem akart, csak az apjára, Luciferre hasonlítani. Úgy gondolta, hogy ezzel mindent elérhet, amit szeretne. Amikor viszont beiratkozott a Félvér Akadémiára, valamire nem számított: egy fiúra, aki bár az ő teljes ellentéte, mégis ugyanaz a cél élteti, mint őt. A helyzetben van valami más is: ennek a bizonyos fiúnak az édesapja, Jaxley apjának legnagyobb ellensége, így természetes, hogy ő is ellenségként tekint rá. Grayson Raymond Aspinger-re, Mephisto fiára. Figyelem! A történet fiú x fiú párosítást tartalmaz!

" - Biztos, hogy ezt akarod? Egy férfival? - kérdeztem halkan, de ő csak felnevetett. A szobában egyedüli fényként szolgáló sárgán égő lámpában az arca árnyékolódott, a nevetése pedig az elfogyasztott alkohol mennyiségének megfelelően gondtalan volt, az izmos felsőteste is össze-összerándult. A gondoltak alapján ő volt az, akinek most kellemetlenül kellene éreznie magát, mégis én voltam soron, amiért kinevetett. - Ha nem akarnám, szerinted most itt lennél? - kérdezte, noha válaszlehetőséget már nem adott, ugyanis a keze a tarkómra siklott és úgy húzott le magához egy szó szerint már-már részegítő csókra, miközben én előrenyúlva leoltottam a lámpát. Így kezdődött az egész." A főszerepben egy szexmániás férfi áll, aki egy téli péntek estén a munkatársaival való ünneplésre van kárhozatva - ebből kifolyólag pedig kedvtelenségében nem kevés alkohol tűnik el benne. Viszont így már a legkevésbé sem érdekli az, kivel tudna lefeküdni, egyszerűen csak akarja. Így követi el azt a hibát, hogy már a nemtől is eltekintve, életében először egy férfit visz haza - aki viszont másnap mindössze a telefonszámát hagyja hátra a híváslistában, egy saját maga által alkotott, igencsak találó névvel benne. ~ FIGYELEM!! - ha a leírásban nem lenne egyértelmű, ez a történet tele lesz 18-as jelenetekkel, amiket ha nem pártoltok, kérlek tartsátok meg magatoknak és menjetek tovább valami mást olvasni - két férfi közti kapcsolatról van szó, ami ha nem tetszik, az egyel korábbi pontban leírtak alapján érdemes cselekedni - ezt az írást csak a saját fejlődésem céljából viszem, így hasznos tanácsokat, észrevételeket és minden egyebet elfogadok :) - nem lesznek rendszeres részek, ha kedvem támad, majd folytatom - és legvégül, jó olvasást kívánok azoknak, akiknek volt türelmük idáig végignézni ezt és még maradt is ahhoz, hogy belekezdj

Zoe Hardley 'catoptrophobiaban' szenved, ami annyit tesz, hogy fél a tükröktől... És nem is oktalanul. Egy véletlen folytán egy régi tükör fogságában ragad. És csak egy módón juthat ki...

"Visszagondolni rá, és az összes emlékünkre mindig is olyan volt, mint kiülni a csillagok alá, egy hűvös éjszakán- boldogítóan melankolikus. " Napok. Életünket napok sorozata alkotja, rengeteg nap, rengeteg élmény, rengeteg gondolat. Rengeteg ember, de mégis közülük csak egy számít. De vajon meddig számít csak az az egy?