Sorsverte világban élünk, közeleg a vég. . . A holtak visszatérnek, járnak-kelnek közöttünk, ontják magukból a ragályt. A bosszú hajtja őket, ugyanis lelkük nem jut tovább, a Névtelennek lángját táplálják a végítéletig. Deåbru poklának pillérei omladoznak, fattyai fel-feltörnek a felszínre, hogy maguk kutassák fel hiányzó lelkeket, amivel visszahozhatják saját dicsőségük, s előkerüljék az összeomlást. Éheznek a démonok... Nyugat elveszett, a korcsok lettek úrrá. Kíméletlen hadaik megállíthatatlanul özönlenek át a hegygerincen túlról, megnyúzott testeket, és halára csonkított szerencsétleneket hagyva maguk után. Egykor emberek voltak, mígnem el nem torzította őket a az örök sötétség, mára sápatagokként ismeri őket a világ. . . Kelet felől az Új Rendet éltető birodalom szövögeti becsvágyó terveit. Egyetlen istenben hisznek, a Teremtő torz tükörképében, akinek bosszúszomja világmindenségünk végét jelentheti. Terjed az alantas fertő, az új hit feledteti a régi szép időket és megbabonáz mindenkit. A téboly lett úrrá. . . Eme káoszba küldtek vissza, hogy tegyem azt, amire születtem. Rám bízták világunk sorsát, jóindulatomtól függ a jövendő. Vajon régi világunk sírhalmaira épített létezésben sikerülhet túlélni és felszabadítani a mindenséget a sötétség uralma alól, vagy elbukok újra, mint régen. . . Eldur'Råu'Dul vagyok, a Dicső Iså'Dul fia, a Bíbor Holló örököse, Ummar megmentője, vagy netán a Halálhozó...

Lelkemnek pusztító viharai Megtépázzák a virágokat, Majd ahogy a halott rózsák szirmai, Versekként tovaszállnak.

2220-at írnak a naptárak. Kétszáz év telt el a pusztító vírus óta és az emberek még mindig szenvedik azt a rombolást, ami végig marta a szeretett bolygót. Elkezdtek félni a betegségektől, a test rejtett titkaitól és képességeitől. Nem akartak meghalni. Budapest egyik kutatókorháza hírhedt a benne történt gyógyulásokról. Vagy épp a haláleseteiről. Mégis, a világ minden pontjáról viszik oda emberek szeretteiket, hiszen orvosai olyannyira közel állnak a rák meggyógyításához, hogy olykor már sikerül is felépülni egy-egy páciensnek. De senki nem tudja mi ennek az ára. Balthasar a Semmelweis kórház egy fiatal kutatója, aki számtalanszor szembesült már tanulmányai és munkás évei alatt a tudomány könyörtelen ridegségével. De mikor a hospisban csaknem kétszáz ember életét veszélyezteti a kutatócsoport egy új projekt miatt, rádöbben, hogy sokkal több áll a lapra írt kórképek s diagnózisok mögött. Olyan feladatot kell teljesítenie, ami nem csak a halálos beteg emberek életét veszélyeztetheti - hanem a világét is. Megszülethet egy új faj, ami még hatalmasabb pusztítást fog végezni a Földdel, nagyobbat, mint amit 200 éve megélt. /Jelenleg szünetel/ 2021.03.10. - #1 in biológia

NYITVA! „Veszélyes dolog kilépni az ajtón, Frodó. Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová." - Bilbótól idézve.

"-Mit adhatok? -Egy americano-t kérek Maxime.-Oda ül le ahol én is voltam két teljes perccel ezelőttig.Elkezdem az americanojat és neki háttal szólok hozzá: -Még mindig Max.-Erre csak hümmögés a válasza.-Most is bújkálsz? -Nem,most nem. -Akkor a kávé hozott vissza? -Talán."

Sziasztok olvasók és mindenki más egyéb. Itt van életem első irománya, melyet unalomból dobtam össze réges-rég. Nem rég akadtam rá, és gondoltam felteszem. Nem valami nagy cucc, de remélem lesz aki elolvassa.. :3 A homokvihar elvonulóban volt, halottakat hagyva maga után. Orkok és emberek. Egy egész hadsereg lelte halálát itt a perzselő sivatag hatalmas pusztaságában. Egy erre járó azt hinné, hogy ádáz, vad csata dúlt a két nép között, és egyik fél sem győzedelmeskedett a másik felett. Pedig a valóság más. Sokkal borzalmasabb történt mint egy egyszerű küzdelem. A halottakon látszik, hogy szörnyű véget értek. Lelkük megsemmisülten bolyong a forró homok buckái között, arra várva, hogy megbosszulják a kegyetlen végüket. Felemelem a fejem, vadul sajog minden porcikám. Körülöttem szétroncsolt tetemek és szanaszét hagyott végtagjaik heverésznek a vérben áztatott homokban. A homokvihar tovább tombol a horizontnál Uri'Ughar hegyeit verdesve, de itt még sincs szél. Nincs egy árva szellő sem. A déli nap vadul tűz, de nem ad forróságot, nincs sem hideg, sem meleg. A közelben, tőlem néhány méternyire, pár fekete madár lakomázik a halott testekből, sőt az egyik elesett még él, legalábbis mocorog. Magatehetetlenül üvölt, miközben élve kiszaggatják a belsőségeit, de hangja nem ér el idáig. Csend van, ordibáló csend, megállt az élet. Umbragin szolgái lesújtottak, irgalmatlan halált hagyva maguk után. Csak én lélegzem, csak én élek... még.

Ilumenyn Phoenix, katonai napló: Ezüsthold után 1846. 3. hava 30. Rhogin, Sziklaszirt. Az a hír járja, hogy a Gödör teremtményei szemet vetettek a Végzet Dobozára, amely egykoron Ummar pusztulását okozta. A sacrediumi fényajkúak azzal a küldetéssel bíztak meg, hogy egy sereggel vonuljak Völgyliliom folyóközi szigetére a Kínok Palotája elé, s kutassam fel az ősi ereklyét, majd vigyem el a Mennyei birodalomba. Azt mondták jól megfizetnek és még sereget is kölcsönöznek, legyen ott bármi. Az ostobák. egyedül megyek, sereg nélkül és nem a fizetségért. Egyszerűen jó móka lesz. A szóbeszéd szerint senki és semmi sem távozott még onnét. Oly erő, oly sötétség lappang azon a helyen, hogy még ragroszt démonjai is félve suttognak róla. Előre várom... "Mától majdhogynem ezer évvel, az Árnyösvényűek egy megmaradt csoportja, fékezhetetlen dühvel vezérelve elszabadítottak, egy a Végzet dobozába zárt Névtelen démont, akit még maga Divinor űzött el Ummarból, s rabosított az idők végezetéig. Az umbramerek a démon erejét felhasználva szerették volna kiszabadítani urukat, de próbálkozásuk iszonyatos kudarcba fulladt. Az ősi erő - melyet önelégült módon magukénak hittek -, elszabadult, s rettenetes pusztítást végzett. Városok és országok pusztultak el, népek ritkultak meg vagy égtek el a fergetegben, melyhez hasonlót Divinor tisztítótüze óta nem látott a világ. Az Összeomlás napja mindent megváltoztatott. Ami eddig szép volt és jó, szinte megszűnt létezni, s emléke némán bujkál valahol a homályban." (A Vér és becsület előzményeit tartalmazza)

Általam viccesnek ítélt mémek/képek az írásról, az írókról, és a wattpadról.

,,Kész voltam meghalni, nem elfutni. Ismét." Figyelem, spoilerek az Odaát 13. évadára vonatkozóan!!! Ne mondjátok, hogy nem szóltam!

Kis szösszenetek, egypercesek stb. Az 》《 -vel jelölt fejezetek leendő/még fel nem tett történetek részei. Dean Winchester,Sam Winchester, Castiel, Gabriel, Lucifer, Balthazar, Jack Kline, Chuck Shurley, Adam Milligan, Arthur Ketch, Mick Davies, Samandriel, Anna