'Olyan, mintha te lennél a tükröm' 'A tükröm, mely visszanéz rám' | befejezett |

- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016

Hangzavar volt, meleg és párás nyári idő... Ő ott állt a pályán, már a meccs vége volt. A barátnőm és én lementünk a pálya széléhez, hogy kapjunk pólót, de ez nem jött össze. Álltunk ott, szomorúan, elkeseredetten; hihetetlen, hogy 18 éves érett lányokból mit vált ki az, ha nem kapják meg, amit akarnak. Kisétáltunk a stadionból, elbúcsúztunk egymástól, majd elindultam a metró felé, de valakibe beleütköztem. - Hé! - néztem az emberre, aki belém jött vállával. Egy fiú volt, sapka volt rajta, így arcát nem tudtam felismerni. - Bocsi, nem igazán figyeltem. - mondotta halkan, hangja lágy volt és meleg. - Semmi, én se... A meccsen filóztam, meg persze Nagy Ádámon... - nevettem fel, mire a srác feljebb tolta a sapkáját. - Oh, szóval rajtam? - nézett le szemeimbe. Csak álltam ott, megdermedve és nem mertem megszólalni. A nyári szellő elkezdett fújni, ezzel arcomba nyomta szőke loboncomat. - Van macskád? - nevetett fel, gondolom a némaságomra utalt; hisz megszokott mondás „a cica vitte el a nyelved? „ - Nincsen... - morogtam az orrom alá, teljesen megszeppenve. - Viszont megvagyok rátok sértődve... - vigyorogtam. - Miért is? - sóhajtott, majd egy vigyorral megajándékozott. Nem tudtam elhinni, hogy a Fradi egyik középpályása, nem utolsósorba a kedvencem, velem leállt trécselni. - Nem kaptam pólót... - néztem rá, durcás ábrázattal. Ádi elkezdett kutakodni a sporttáskájában, majd előrántotta a bemelegítő pólóját. - Tessék, itt van ez, remélem, megfelel. - nézett rám egy széles mosoly kíséretében. - Majd még találkozunk szöszi. - súgta a fülembe, majd visszavette a sapkáját és elment a másik irányba. Ott álltam teljes mértékben meglepetten, földbegyökerezett lábakkal a stadion előtt.

Ariana Peterson Ausztráliában, Sydney-Ben él. A szülei elváltak, és apja látogatása során találkozott Luke Hemmings-el, aki új osztálytársa lesz. Ariana abban a hitben él, hogy Luke-nak barátnője van, ezért próbálja elzárni az érzéseit,de később a fiú lép. Egyikőjüknek el kell utaznia. Megállapodnak a távkapcsolatban, de félő, hogy nem fogják kibírni, így valakinek lépnie kell.

Larion Russel eredetileg bérgyilkosként dolgozott, de miután elrontotta az egyik munkáját, a főnöke eladja a munkáltatói jogát egy ismeretlen férfinak, akinek esze ágában sincs gyilkolni küldeni a fiút, helyette lefokozza őt testőrré. Larionnak ezt követően egy fiatal lányra, Katy Swartsra kell vigyáznia, de nincs ínyére a helyzet. Katy sem rajong különösebben az ötletért, és bármit megtenne, hogy visszakapja a magánéletét. Összefognak, hogy utána elváljanak egymástól, de ez a cél egyre jelentéktelenebbnek tűnik. Kitartanak a végsőkig, vagy behódolnak a szabályoknak?

[]~Chris Collins ff~[] Egy 16 éves lány, akinek elege van lassan mindenből. És ilyenkor mindenkinek van egy döntése. Lorina pedig a szökést választja, miután minden ember, akit szeretett, megbántja őt. De arra, ami ezután következik, arra senki nem számított. Amikor a repülőn összetalálkozik egy szőke hajú, kékes-zöld szemű fiúval, az élete fenekestül felfordul. MIVEL A TÖRTÉNET SAJÁT, EZÉRT A SZERZŐI JOGOKAT FENNTARTOM :)

Niki mindig arról álmodott,hogy sikeres orvos legyen. De mivan ha van valami ami ennél sokkal jobban érdekli? Min változtat élete első focimeccse? Amikor találkozik a Magyar Válogatottal egy véletlen folytán, minden megváltozik...

"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsére apa kisegített . (mindig fura lesz apának hívni) -Nem szeretnéd megnézni a szobádad?-kérdezte."

Sophie Brown élete fenekestül felfordul, amikor megtudja, hogy az apja a helyi maffia feje. Az új élettel viszont új feladat is vár Sophie-ra. Vajon alkalmas lesz arra, hogy egyszer apja helyébe lépjen? Képes lesz arra, hogy vezesse az egész maffiát? Kaland, szerelem, árulás...

- Miranda! Ott leszel az EB-n? - Igen. - Uu, és hol leszel? - A pályán.