Süketnéma {Larry Stylinson}
"Szeretlek." jeleltem. Gödröcskés arcára mosoly szökött, kezét meghatódva a mellkasához emelte. "Én is szeretlek."
"Szeretlek." jeleltem. Gödröcskés arcára mosoly szökött, kezét meghatódva a mellkasához emelte. "Én is szeretlek."
" -Hogy hívtál? - húztam össze a szemöldökömet. - Cold.- ismételte meg egy mosoly kiséretében. - Miért hívsz így? - fontam keresztbe a karjaimat. - Mert olyan vagy, mint a hó. Hideg de gyönyörű."
"olyan apró vagy." és hogy bebizonyítsa, louis megszorította a karjaiban lévő harryt, aki kicsit összegömbölyödött és lehetetlenül tovább fúrta az orrát louis mellkasába. "az én szépséges papírbabám." és mikor louis újra megszorította, bizonytalan, de meleg puszit nyomva a hideg homlokára, harry szíve megint ugyanúgy...
-Kisfiam, bemutatom az apukádat aki még egy ajtót sem tud betenni! -kacagtam fel, majd továbbra is a hasamat simogattam -Drága Hollókám, legalább mással betaláltam a lyukba nem gondolod? -nézett rám Hardin, mire elnevettem magam -Na jól van Styles, mentem. Szia! -intettem felé, majd kimentem a kocsihoz s nekidőltem.