"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsére apa kisegített . (mindig fura lesz apának hívni) -Nem szeretnéd megnézni a szobádad?-kérdezte."

1 rèsz -Viktória!!-ordította a mostohám. -Elena mèg fèl 7 van mièrt orditassz igy? -Hová tetted a papirokat az íróasztalomról? -Jellemző .... persze,hogy mindig èn vagyok a fekete bárány ebbe a családba.Mièrt nem kèrdezed meg Jessicat? -Jessi nem láttad a papirjaimat? -Nem anyuci nem láttam - válaszolt nyálasan a mostoha nővèrem. -Nagyon ajánlom,hogy mire hazajövök meglegyenek az irataim-mondta a mostohaanyám dühösen ... ès persze nekem mintha èn tettem volna el. Íme a családom ahol èn nem is számítok családtagnak.Amikor anyu meghalt apa elvette Elenát.Kèt èvvel kèsőbb relytèlyes módon apu is meghalt.Senki sem tudja hogyan,de èn gyanítom,hogy Elena tehet róla.Biztos meg akarja kaparintani apám vagyonát,ami nemsokára az enyèm lesz ha betöltöm a 18-at!

Amit most a kezedben tartasz egy afféle biztosíték nekem a világ felé, hogy miután nem leszek is emlékezni fognak rám. Hogy miért kell nekem ez a biztosíték? A válasz igen egyszerű, az illemtan órán kezdődött minden, amikor a tanárom bejelentette, hogy bizony a mai világba muszáj bakancslistát írnunk, ha boldogan akarunk meghalni. Én viszont akkor, abban a pillanatban csak egy szót hallottam meg a mondatából. Boldogan meghalni. Hét éves voltam, amikor megállapították nálam a Creutzfeldt–Jakob-szindróma nevezetű betegséget, ami a központi idegrendszeremet támadja. Bár én még örülhetek, hiszen tizennyolc éves létemre elég jól bírom, azt hiszem. Így hát, amikor hazaértem rögtön elkezdtem megírni az én kis sajátos bakancslistámat, amit terveim szerint valóra váltok, mielőtt itt hagynék mindent, ami eddig számított. És ebben segítségemre van újdonsült barátnőm, annak barátja és másik három különleges fiú, ők így együtt a 5 Seconds Of Summer és Zoe, akik megváltoztatták az életemet, mielőtt elmentem.

Vajon hogyan végződik az a bizonyos szülinapi buli? | befejezett |

Zora McLean eddigi sorsa nem épp a legfényesebben alakult. A 17 éves lányt rengeteg megpróbáltatás, veszteség érte, amik teljesen megváltoztatták. Nem egy megszokott személyiség, aki bájosan elcseveg minden szembejövő emberrel az utcán. Sokkal inkább egy magabiztos, határozott nő, akin senki nem lát át. Nem mutat érzelmeket. Nem mutat fájdalmat. Töretlennek szimulálja magát. Legalábbis egészen idáig így tett. De minden pajzson van egy rés, ahogy Zora hatalmas falán is, amit az évek alatt maga köré vont. Mert jön valaki, aki azt a kis rést kihasználva belátást nyer a falakon túlra. Zora hiába ellenkezik ellene, hiába próbálja távol tartani a fiút, az érzelmei mégis kezdenek a felszínre törni. Nem tud nekik megálljt parancsolni. Ahogy a katonának sem, aki elszántan indult háborúba a lánnyal szemben. Már csak az a kérdés, hogy ki nyer? Vagy van itt egyáltalán nyertes? Hiszen egy háborúban mindenki sérül. Ki lelkileg, ki fizikailag. Vajon Logen képes megtörni a lányt? És Zora meddig tud ellenállni az érzéseinek, amik egyre erősödnek? Ha érdekel egy zavaros lány, és egy szabad szájú katona története, olvass bele, és hagyd magad elszakadni egy egészen más világba.

Átlagos huszonhárom éves lányként tengetem az életem. Családom nincs, magamra vagyok utalva. Van egy jó állásom, aminek a keresetéből fizethetem az esti-tagozatos főiskolai díjat. Minden napom ugyan úgy telik. Felkelek, elmegyek dolgozni, majd suli, aztán nyomás haza. Minden pillanatban magányosan, egyedül érzem magam... egészen egy ködös, őszi napig, amikor lépteket hallok mögülem, de senkit nem látok. Félelem. Ez az egyetlen, amit érzek. Minden este ugyan az. Valaki követ engem, de csak a lépéseit hallom, és néha érzem a bőrömön a hideg leheletet, amely nem csupán a szellő, nem, ez nem az. Már nem vagyok egyedül. Dana James élete soha nem volt egyszerű. Magára hagyva nőtt fel, egy korántsem szerető családban. Nehéz élete ellenére példaértékű életet él. Nappal dolgozik, esténként főiskolára jár. Az elhagyatott utcákat egyedül járja nap mint nap. Egy különös éjszaka kezdetével gyökeresen megváltozik az élete. Valaki követi, vagy valami... valami, ami az otthonában sem hagyja nyugodni. A szomorúság és magány eltűnik az életéből, helyette a rettegés, a folytonos félelem uralja mindennapjait. Egy titokzatos fiú szintén felkavarja az amúgy is paranormális életét. Amikor úgy érzi végre minden rendbe jöhet, megtud egy titkot, amely sorsdöntő számára. Az élete a tét. Döntések elé állítják, amik mások életére is kihatnak. Jól fog dönteni, vagy egyenesen belesétál egy csapdába, ahonnan nincs kiút? Már csak egy biztos. Dana már nincs egyedül

Mint emberi lények, az emlékek fontosak számukra, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak-e. Tanítanak, elszomorítanak vagy épp örömet okoznak. Az én esetemben számos érzelem- vagy emlékdarabka verses formát vesz fel. Tehát vigyázz! Nem kizárt, hogy a versekkel a költő fejébe látsz. Legmagasabb helyezés: #4 Költészet - Köszönöm nektek! 17.01.12: #1 Költészet - Nos... Szóhoz sem jutok. :) Köszönöm!