Van, hogy vissza kell térnünk a múltunkhoz azért, hogy a jövőben démonok nélkül élni tudjunk. Elhagytam a Napom s a Holdam, mikor én voltam a Pirkadat. Elhagytam a hegyet, s az erdőt, mikor nekem meséltek. Elhagytam a csobogó patakot, s a zúgó folyót, mikor értem fakadtak. Az enni adó kezet, ölelő kart, melyek álmaimban vigyáztak rám. A saját hajnalom után mentem, de a csillagok visszahívtak, a sötét égbolton irányt mutatva. Ahogy lépteim ismerős földet értek, a mennydörgés köszöntött, keresztül zengve égen s azon túl... „Van, ami elől nem menekülhetsz"

Egy névtelen megbízás. Egy eldugott kis sziget. A vőlegénynek nyoma vész az esküvő előtt, és John Downey magánnyomozó segítségét kérik, mert a helyiek félnek valamitől, ami rettegésben tartja a falu lakóit. De vajon milyen gyilkossági nyomozás folyhat akkor, és miféle tettest keresnek, hogyha valójában nincs semmiféle holttest?

Antonella Gonzalez imádja tettetni, hogy átlagos. Ha átlagosnak lehet azt nevezni, hogy 26 évesen még mindig egy kisboltban dolgozik a mesterdiploma és a jogsi megszerzése mellett (harmadik nekifutásra ráadásul) és az anyjával és öccsével él, akik mindennél fontosabbak a számára. De tulajdonképpen mit is tudunk még erről a latin-amerikai lányról? Nos, igazából semmit és ez neki tökéletesen megfelel. Mert olykor jobb hallgatni és úgy tenni, mintha semmi rendkívüli, borzalmas dolog nem árnyékolná be az életünket. Hogy boldog, klisés kislánykort éltünk. Bradley Pritchett mélyről indult, de mára a legjobbak közt tudhatja magát, méghozzá a hoki terén. A fiú amilyen őrülten, olykor pimaszul viselkedik a pályán pár embernél kiveri a biztosítékot. De mi is az igazi arca Bradleynek? A pályán lévő, aki gondolkodás nélkül gázol át az ellenfelén, vagy pedig a szabadidejében Wilde-t vagy Csehovot olvasó, filozófikus énje? Mindenki számára mást mutat, így a nagy színkavalkádba nem veszi észre senki milyen tehert cipel a vállán. Hogy egy ember életet tett tönkre. Antonellában és Bradleyben tulajdonképpen nem sok közös van. Így nem csoda, hogy kis milliószor mennek el egymás mellett a tudtuk nélkül az egyetem folyosóján. Aztán egy kis koccanás és összetűzés mindjárt más vizekre evezi őket és hamarosan fel kell fedezniük, hogy az a csepp közös dolog tudja feloldozni a terhektől súlyos lelküket. 2022, Lonnie Drayman ©

Isabella Parkernek kislányként soha nem állt be a szája, mindig mosolygott és elválaszthatatlan volt a legjobb barátjától. Mostanra azonban zárkózottá és csendessé vált, emellett pedig mindig egyedül látni. A régi énjét egyetlen ember ismeri az iskolából, a hangos és népszerű Leo Blake, a város jégkorongcsapatának legjobb, leghelyesebb és, Bella szerint legidegesítőbb, játékosa. A lány nem szívesen emlékszik a közös múltjára a fiúval, és egészen addig a fiú sem tette, amíg részegen fogadást nem kötött az egyik csapattársával. A csodálatos borítót köszönöm @Abeth98-nak! Minden jog fenntartva!

Sage élete a matematika. Mindent imád, ami egyenlet és megoldásra váró rejtvény. Anyukája és legjobb barátnője kivételével senki sem érdekli annyira, mint a számok. Köszöni szépen, jól elvan ő egyedül is. Karola élete leginkább abból áll, hogy bajba keverje Sage-et. Ráveszi barátnőjét, nézzen végig egy barbár focimeccset, sőt kövessen egy idegen fiúbandát a partra... Nevan élete a zene. Imád mindent, ami kotta és dal, rímbe foglalható szöveg. Három haverján kívül, akikkel együtt zenél, kevés dolog érdekli igazán. Csakhogy az óceánpart és az ott induló kaland mindegyikőjükre hatással lesz. Egy pillanat elég, hogy ismeretlenből barát legyen, vagy egy kicsit még több. Új kapcsolatok épülnek, régiek esnek szét, miközben a tábortűz mellett ücsörögve felnőnek. „Miattad élem meg a legjobb és a legrosszabb pillanataimat."

Nevant szellem kísérti - egy lány a múltból. Még a sötétben is őt látja. Mióta bandája a jól megérdemelt pihenését tölti, a srác nem tud mit kezdeni magával. Ekkor határozza el, hogy visszatér Savannah-ba, az óceánpartra, a szelleméhez... Ám Sage ujján már gyűrű csillog. A lány az esküvőjére készül, hétköznapokon pedig lurkókat tanít a matek szépségeire. Esténként koncertre jár, ugyanis vőlegénye nem más, mint Ian, a népszerű kocsmazenész. Karcos hangja első hallásra rabul ejtette Sage-et, akinek eszébe sem jutott szabadulni tőle. Karola ugyanott lakik, mint hat évvel ezelőtt, és főmunkaidőben neveli kislányát. Az egész életét gyökeresen megváltoztatta az anyaság, na meg egy fájó szakítás. Még mindig gondol a férfira, akinek félénk mosolya egy örökkévalósággal ezelőtt elcsábította... „Az életünk olyan, mint valami elcseszett dalszöveg."

Amikor a szerelem a jégnél is keményebb és a pokolnál is forróbb. Sally Dannison egy vérbeli újságíró, akinek a karrierje az első. Pökhendi főnöke se tántoríthatja el attól, hogy a legjobb legyen a szakmájában. Egy nap azonban olyan feladatot bíz rá, amelyhez semmi kedve nincs. Interjú egy arrogáns hokicsillaggal. Aki mellesleg szintén nem örül ennek a riportnak. Josh Nickerson élsportoló, akinek egyetlen célja és hivatása, hogy újabb Stanley-kupához juttassa csapatát. A hokinak köszönhetően nők ezrei rajonganak érte, de a felkínálkozó ehetőségek közül csupán néhányuk ágyában hajszolja az élvezeteket. Komolysága és keménysége kikezdhetetlen, Sally azonban mégis talál rajta fogást. Találkozásuk olyan sorsszerű robbanás, amely mindkettőjük lelkét felperzseli. Amikor útjaik újra és újra keresztezik egymást, arcpirító szenvedéllyel vesznek elégtételt egymástól, és ez további bonyodalmat okoz mindkettőjük számára. Vajon melyikük ravaszabb játékos a saját maga pályáján?

Sven súlyos sérülésből lábadozik, bosszúra szomjas, elkeseredett és dühös. Nagyjából mindenkire. A rátarti szomszéd nőre leginkább, aki ocsmány titkokat rejteget. Emma egyedül neveli két kislányát, mióta megbízhatatlan férje elhagyta, emellett egy veszprémi középiskolában matematikát tanít. Ennyi nem elég? Muszáj a szomszédba költözött hajléktalannal is vesződnie? Vagy nem is hajléktalan, és talán nem is az, akinek látszik! A baj nem jár egyedül Borítókép: Aykut Aydoğdu, borító Khim Standard

Nem kellett volna visszaírnom a szemét kommentelőnek, aki kritizálta a cikkemet az egyetemi lap művészeti rovatában. Nem kellett volna belemennem vele egy perzselő vitába, hogy aztán fantom képek mögé bújt felhasználókként folytassuk a privát üzenetváltásainkat. Nem kellett volna veszélyes vizekre evezni abban a beszélgetésben, de megtörtént, és most már nem tehetek semmit. Legalábbis ezt gondoltam, ameddig az említett seggfej meg nem jelent a tanszéken, és szembe nem állt velem, hogy közölje, megakarja valósítani azt, amikről beszéltünk pár nappal ezelőtt. Ez már önmagában sokknak kellett volna lennie, de nem, mert a világegyetem szeret szívatni, így elém állította az egyetemi hokicsapat sztárjátékosát, Jamie Malrose-t... Igen, ő volt a titkos levelezőpartnerem, és esze ágában sincs elengedni azt, amit történt. A gond csak az, hogy mi szöges ellentétei vagyunk egymásnak. A sportoló, aki szabadidejét diákszövetségis bulikban tölti a reflektorfényben, és én, Brianna Shaw, a zakkant művészcsaj, aki próbál nem megbukni a következő vizsgáján. ᴛᴡɪɴᴋʏ ᴘɪɴᴋ sᴛᴏʀɪᴇs (sᴘɪɴ - ᴏғғ)