"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsére apa kisegített . (mindig fura lesz apának hívni) -Nem szeretnéd megnézni a szobádad?-kérdezte."

-Miért nem beszélsz? -írta le egy lapra amit imént tépett ki a füzetéből. A kockás lap, amit a matematika füzet hátuljából szakított ki hatalmas nagy sebességgel, most csak úgy gyűrődött hatalmas kezei között. -Mert nincs mit mondanom -firkantottam oda unottan, bár belül mosolyogtam. -Miért van rám ilyen hatással? -Kérdeztem magamban. -Mióta nincs mit mondanod? -Írta vissza majd bele nézett a szemembe. Nagyot nyeltem és írni kezdtem. -Hat éve. "A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod majd a törést."

Egy lány aki az előző iskolájában egy senki volt. Aki barátok nélkül tengette mindennapjait.. A lány aki a gólyatáborban végül magára talál. #belső szemszög# ---------------- Többszörös első helyezet❤❤

,, ... -Jasmin!-mondta és szorosan megölelt. Rádöltem a vállára és ott folytattam a sírást. -Istenem mi történt?-kérdezte. -Annyira sajnálom!-sírtam még mindig. -Tss! Semmi baj!-mondta és letörölte a könnyemet. -Nagyon hiányoztál!-szipogtam. -Te is nekem! ..."

BEFEJEZETT A tovább lépés szar dolog, de ha leragadunk a múltban, sok jóból kimaradhatunk. De mit tudok csinálni, ha az exem, az első srác aki összetörte a szívem, egy suliba jár velem? Sokkal nehezebb úgy, hogy mindennap a közös emlékekkel küzdve megyek el előtte a folyósón miközben az új barátnője ott lóg rajta. Helyenként 18+ és trágár szavak. Frissítés szerdánként és szombatonként. Highest rank: #1 Teen Fic (16/10/16)

„Segítek!- jött mögém és megfogta a derekam, majd a kezét az enyémre helyezte és megmutatta, hogyan lendítsem meg a karom. Közben izmos felső teste hátamhoz simult. Bizsergő érzés futott rajtam végig. Hát igen. Hogy miért is van ez? Egyszerű! Mindenem az asztalitenisz. Legszívesebben ezzel foglalkoznék egész életemben, de a szüleim nem engedik, így csak hobbi marad. De egyik nap az edzőm átrakatott a versenyző csoportba, amit nem vettem rossz néven. Imádom az edzőm, így ha azt szeretné, hogy erősítsem az versenyző csoportot megteszem. Csak egyre nem számítottam, a versenyzőket más oktatja.