Emma, 17 boldog év után, elveszíti szüleit, és árvaházba kerül. Nem beszél senkivel, és magányos. Megismerkedik Gent-el, aki nagyon kedves vele. Nem akar senkivel beszélni, de van akivel mégis rákényszerül. Örökbe fogadja egy Lord, és innentől fenekestől felfordul az élete, ugyanis hozzá kell mennie egy herceghez. Vajon Gent-el mi lesz? Milyen az erős szerelem? Milyen titkok rejtőznek Emma életében?

-Miért nem beszélsz? -írta le egy lapra amit imént tépett ki a füzetéből. A kockás lap, amit a matematika füzet hátuljából szakított ki hatalmas nagy sebességgel, most csak úgy gyűrődött hatalmas kezei között. -Mert nincs mit mondanom -firkantottam oda unottan, bár belül mosolyogtam. -Miért van rám ilyen hatással? -Kérdeztem magamban. -Mióta nincs mit mondanod? -Írta vissza majd bele nézett a szemembe. Nagyot nyeltem és írni kezdtem. -Hat éve. "A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod majd a törést."

Megváltozhat egy egész élet pusztán egy nap leforgása alatt? Vicky Milton, a saját bőrén tapasztalta meg hogy a válasz igen. Nem volt másra szükség, mint egy találkozásra egy közel se hétköznapi személlyel, egy telefonra és néhány félreérthető pillanatban elkapott képre melyek nyilvánosságra kerültek. Vicky nevét napok leforgása alatt ismerte meg az egész világ, viszont legnagyobb sajnálatára nem úgy és nem abban az értelemben, mint eredetileg szerette volna. És ezután már nem volt megállás, belekeveredett a hírnév körhintájába melyből nem lehet menetközben kiszállni és az ismertséggel járó gondok, nélkülözések mellett még saját érzelmei is aljasan hátba szúrták. „És hogy mi a legbosszantóbb ebben az egészben?! Hogy mindez egy hülye telefon miatt történt!"

Ann Marrien csak egy egyszerűbb életet akart. De nem kaphatta meg. Elszánta magát, hogy megsürgetve a sorsot, maga vet véget az egésznek. De a sors máshogy rendelte, így egy isten akaratába ütközve, alkura kényszerül. De mit tehetne Hádész az életében? És mit tehetne ő a halálában? Meddig élhet a szerelem, ha körülötte minden haldoklik? Meddig dacolhatnak az istenek akaratával? Meddig védhetik meg a törékeny világukat, amit sikerült felépíteniük, valami sokkal hatalmasabbal szemben? A borító ügyében @Mithrelt környékezzétek meg.

"Edina! Velem kell jönnöd!" Félve indultam meg a duplaszárnyú ajtó felé. Az őr kettőt koppintott mielőtt benyitva durván lökött az ismeretlen,rejtélyes szoba belseje felé. Kolos abban a pillanatban kapott el amikor a lökéstől megtántorodva készültem elesni. Hitetlenkedve pillantottam fel aggódó-aggódó?! Mi a fene?- tekintetébe. "Öhm... Köszi. Köszönöm szépen." motyogtam miközben feltápászkodtam. "Mi-miért vagyok itt?" motyogtam, mire féloldalas mosolyra húzta a száját, majd váratlanul közel lépett hozzám... Túl közel. Zavarodottságomat látva egy felsőbbrendű, önelégült vigyor jelent meg jóképű arcán. "Csinálj velem amit akarsz." Elképedve kaptam el a fejem. Mi a fenéről beszél ez?! Mit gondol ki ő?! Manipulálni akar, vagy mi? Játszik velem?! Hirtelen és döbbenetesen zökkentett ki gondolatmenetemből. Szája keményen csattant az enyémen. "Ne gondolkodj! Csak csináld!" ...