Egy vonal. Ez az, ami elválaszt két embert egymástól. Én mégis bolond módon próbáltam minden egyes találkozásunkkor átlépni ezt a vonalat.

Yoora egy olyan átlagos lány, akinek átlagos szükségletei vannak, amihez természetesen pénz kell. Hogyan is tudná legkönnyebben ezt megszerezni egy olyan húsz éves lány, aki imádja a gyerekeket, mint babysitterkedést vállalni a közelben? Kap egy nagyon jó ajánlatot egy nem is olyan messzi házból, ahol vigyáznia kell egy négy éves kislányra, Haru-ra. Yoora azonnal megtalálja a kicsivel a közös hangot, nem úgy, mint annak a bátyjával, Min Yoongi-val. A férfi huszonkét éves létére zsémbes, kiállhatatlan, kötekedő és mindenbe beleszól, amibe csak tud. Vajon ki fogja bírni a lány az ellenséges férfit maga körül?

For years, you lived in solitude as a peaceful country with your boss. But when a war comes up, will you be dragged in unexpectedly? (COMPATIBLE WITH OC'S) (I do not own Hetalia or any of the photos.)

Sok barátom volt, a szüleimmel jól kijöttem és volt egy szerelmem is. De egyvalamit senki nem tudott... hogy valami nincs rendben velem. Amiket néha kívánok, a vízióim, az álmaim, a tetteim... nem voltak normálisak és ezt a szüleimen kívül senki nem tudta és ez így volt jól. Aztán megjelent Ő. A neve Park Jimin, és felforgatta az egész életemet és mindent tönkre tett! Vagy megjavított?

Ludwig Beilschmidt, also known as Germany, is desperately trying to defend his country and people from the enemies just beyond their doors; World War II is being fought just out of reach. Obeying the desperate plead of a mother, he saves her teenage daughter, (Name), from an air raid. He takes her into his care, and does everything within his power to keep her existence from the Allied forces; she is his weakness. The Allies, however, have eyes everywhere.

(Eight part story) You looked up to see that your room was completely painted in black, but the words written in red were gone, along with the voices. You shakily got to your feet, thinking it was over with. You were far from right. You looked towards the doorway to try and escape your horrible room. Your eyes immediately widened, filling with tears. You backed away, finally giving up and completely letting your emotions play across your face, despite who was standing in front of your door with a knife in her hand. (I don't own you, Hetalia, the picture, or Sweden. I own the storyline.)