Amikor egy lány bátyja a magyar labdarúgó válogatott csatára részt vehet a Franciaországban rendeződő Európa-bajnokságon, akkor a húg se maradhat otthon, csatlakoznia kell a csapathoz és minden erejével szurkolnia kell a sikerért. Szalai Rebeka esetében sincs ez másképpen, bátyja, Ádám indulhat a bajnokságon, neki pedig kötelessége elkísérnie. Ő viszont ellenkezik, nincs sok kedve egész végig a testvérét bámulnia. De egy srác képes mindezt megváltoztatni. Whatever it takes 'Cause I love the adrenaline in my veins FIGYELEM! A könyv kitaláción alapul, az Európa-bajnokság hivatalos eredményei nem egyeznek meg a történet eredményeivel!

Horváth Anna egy 17 éves félig magyar, félig orosz lány. Na meg egy multimilliomos lánya. Anna Dárdai Pállal és annak unokahúgával utazik ki az Európa Bajnokságra. Egy focista,egy lány,egy szerelem. Hogy kerül a képbe Cristiano Ronaldo?

Hangzavar volt, meleg és párás nyári idő... Ő ott állt a pályán, már a meccs vége volt. A barátnőm és én lementünk a pálya széléhez, hogy kapjunk pólót, de ez nem jött össze. Álltunk ott, szomorúan, elkeseredetten; hihetetlen, hogy 18 éves érett lányokból mit vált ki az, ha nem kapják meg, amit akarnak. Kisétáltunk a stadionból, elbúcsúztunk egymástól, majd elindultam a metró felé, de valakibe beleütköztem. - Hé! - néztem az emberre, aki belém jött vállával. Egy fiú volt, sapka volt rajta, így arcát nem tudtam felismerni. - Bocsi, nem igazán figyeltem. - mondotta halkan, hangja lágy volt és meleg. - Semmi, én se... A meccsen filóztam, meg persze Nagy Ádámon... - nevettem fel, mire a srác feljebb tolta a sapkáját. - Oh, szóval rajtam? - nézett le szemeimbe. Csak álltam ott, megdermedve és nem mertem megszólalni. A nyári szellő elkezdett fújni, ezzel arcomba nyomta szőke loboncomat. - Van macskád? - nevetett fel, gondolom a némaságomra utalt; hisz megszokott mondás „a cica vitte el a nyelved? „ - Nincsen... - morogtam az orrom alá, teljesen megszeppenve. - Viszont megvagyok rátok sértődve... - vigyorogtam. - Miért is? - sóhajtott, majd egy vigyorral megajándékozott. Nem tudtam elhinni, hogy a Fradi egyik középpályása, nem utolsósorba a kedvencem, velem leállt trécselni. - Nem kaptam pólót... - néztem rá, durcás ábrázattal. Ádi elkezdett kutakodni a sporttáskájában, majd előrántotta a bemelegítő pólóját. - Tessék, itt van ez, remélem, megfelel. - nézett rám egy széles mosoly kíséretében. - Majd még találkozunk szöszi. - súgta a fülembe, majd visszavette a sapkáját és elment a másik irányba. Ott álltam teljes mértékben meglepetten, földbegyökerezett lábakkal a stadion előtt.

- Miranda! Ott leszel az EB-n? - Igen. - Uu, és hol leszel? - A pályán.