Sárvári Lívia&Nagy Ádám

-Igen, persze! Csak gondolkoztam és kissé elbambultam.-mondtam miközben hátrafordultam, hogy megtudjam, egyáltalán kivel beszélek. A hangja ismerős volt, mintha már hallottam volna valahol. Ahogy hátrafordultam és megláttam, hirtelen lefagytam.-Úr..isten...-suttogtam magamnak-Ez...

Niki mindig arról álmodott,hogy sikeres orvos legyen. De mivan ha van valami ami ennél sokkal jobban érdekli? Min változtat élete első focimeccse? Amikor találkozik a Magyar Válogatottal egy véletlen folytán, minden megváltozik...

Amikor egy lány bátyja a magyar labdarúgó válogatott csatára részt vehet a Franciaországban rendeződő Európa-bajnokságon, akkor a húg se maradhat otthon, csatlakoznia kell a csapathoz és minden erejével szurkolnia kell a sikerért. Szalai Rebeka esetében sincs ez másképpen, bátyja, Ádám indulhat a bajnokságon, neki pedig kötelessége elkísérnie. Ő viszont ellenkezik, nincs sok kedve egész végig a testvérét bámulnia. De egy srác képes mindezt megváltoztatni. Whatever it takes 'Cause I love the adrenaline in my veins FIGYELEM! A könyv kitaláción alapul, az Európa-bajnokság hivatalos eredményei nem egyeznek meg a történet eredményeivel!

Hangzavar volt, meleg és párás nyári idő... Ő ott állt a pályán, már a meccs vége volt. A barátnőm és én lementünk a pálya széléhez, hogy kapjunk pólót, de ez nem jött össze. Álltunk ott, szomorúan, elkeseredetten; hihetetlen, hogy 18 éves érett lányokból mit vált ki az, ha nem kapják meg, amit akarnak. Kisétáltunk a stadionból, elbúcsúztunk egymástól, majd elindultam a metró felé, de valakibe beleütköztem. - Hé! - néztem az emberre, aki belém jött vállával. Egy fiú volt, sapka volt rajta, így arcát nem tudtam felismerni. - Bocsi, nem igazán figyeltem. - mondotta halkan, hangja lágy volt és meleg. - Semmi, én se... A meccsen filóztam, meg persze Nagy Ádámon... - nevettem fel, mire a srác feljebb tolta a sapkáját. - Oh, szóval rajtam? - nézett le szemeimbe. Csak álltam ott, megdermedve és nem mertem megszólalni. A nyári szellő elkezdett fújni, ezzel arcomba nyomta szőke loboncomat. - Van macskád? - nevetett fel, gondolom a némaságomra utalt; hisz megszokott mondás „a cica vitte el a nyelved? „ - Nincsen... - morogtam az orrom alá, teljesen megszeppenve. - Viszont megvagyok rátok sértődve... - vigyorogtam. - Miért is? - sóhajtott, majd egy vigyorral megajándékozott. Nem tudtam elhinni, hogy a Fradi egyik középpályása, nem utolsósorba a kedvencem, velem leállt trécselni. - Nem kaptam pólót... - néztem rá, durcás ábrázattal. Ádi elkezdett kutakodni a sporttáskájában, majd előrántotta a bemelegítő pólóját. - Tessék, itt van ez, remélem, megfelel. - nézett rám egy széles mosoly kíséretében. - Majd még találkozunk szöszi. - súgta a fülembe, majd visszavette a sapkáját és elment a másik irányba. Ott álltam teljes mértékben meglepetten, földbegyökerezett lábakkal a stadion előtt.

Egy lány aki beleszeret a mostoha tesójába. De vajon a srác is így érez a lány iránt?

- Miranda! Ott leszel az EB-n? - Igen. - Uu, és hol leszel? - A pályán.