Mackenzie Jones utálja a Darvak Ünnepét. Utálja, mert pontosan annak látja ezeket a nyúlánk, furcsa madarakat, amik. Szellemeknek. Ráadásul olyan szellemeknek, amelyek nem hagyják őt békén. Az idei fesztivál azonban még annál is rémesebben alakul, mint azt várta. Megjelenik ugyanis egy madár egy feladattal, amelynek a végrehajtása a fiúra vár... A novella megjelent az Aranymosás oldalán is!

- Tudod, hogy milyen hangja van a menekülő őznek? - A menekülő őznek? - kérdezte Zsigmond. - Hát az olyannak, ami... Még amikor málnát szedtem, és oda korán mentünk, hajnalban... Akkor a kerítés mellett mindig voltak őzek. És ha nem vettek észre időben, akkor megijedtek - mondta Léna, és a kezével Zsigmond mellkasán kezdett dobolni. - Ilyen tompán dübörgő hangjuk van, mint a szívdobbanás.

Zayne megszegi az alaptörvényt, amikor megmenti a huszonhármas alany életét. A háborúk évtizedek óta pusztítják a világot, és amikor már nincs elég ember, akit a frontra lehet küldeni, a halottakat kezdik el újraéleszteni. Az ApolloGemini Kutatóintézetben az elhunyt férfiakat összegyűjtik, újraélesztik, majd érzelemmentes harci robotokká alakítják. Múltjukat kitörlik, az akaratukat elveszik, és háborúra készre állítják a moduljukat. Zayne osztályvezetőként pontosan tudja, hogyan működik a rendszer. Egészen addig, amíg meg nem érkezik a Huszonhármas Alany. A fiú nem olyan, mint a többiek. Amikor a vezetőség hibásnak nyilvánítja, és elrendeli a megsemmisítését, Zayne olyat tesz, amivel törvényt szeg: megszökteti. A labor vörös kód alá kerül, és hajtóvadászat indul utánuk, a fiú emlékek nélkül próbál eligazodni egy számára teljesen idegen világban. Zayne pedig kénytelen segíteni rajta. Miközben a fiú lassan újra felfedezi, mit jelent embernek lenni, Zayne ráébred, hogy nemcsak a rendszert árulta el, hanem megmentett egy olyan embert, akinek igen is helye van a világban. De vajon szeretheti-e egymást egy alany, aki nem emlékszik semmire, és egy osztályvezető, akinek az a dolga, hogy őt elpusztítsa?

Zoe semmire sem emlékszik a múltjából, azonban nincs ideje az elfelejtett életét kutatni. Amióta magához tért Fata Morgana egyik kórházában, mások döntenek a sorsa felett, és nem találja a helyét a világban. Nappal a szökését tervezi, éjszaka egy visszatérő álmot próbál megfejteni egy kozmoszban lebegő palota romjairól, és a felette tátongó, mindent elpusztító fekete lyukról. Riley különleges, ám megterhelő kapcsolatban áll a halállal. Valahányszor erőt merít belőle, felszaggatja a múlt sebeit. Démonait emiatt sosem tudta elűzni, viszont megtanult együtt élni velük, és most ők vezetik élete legfontosabb feladatában: megmenteni gyerekkori barátját, és örökre eltűnni az életéből, hogy a felejtés ajándéka az övé maradhasson. Azonban egy végzetes éjszaka, amit egyedül ők ketten élnek túl, felforgatja a terveiket, és összeköti sorsukat.

"Jake Marshall a bátyám legjobb haverja... volt. Kell a múlt idő, mert a bátyám már ki nem állhatja. Szar ügy! De én tizenhat évesen oda voltam érte. Na jó, kínos, még mindig! Ez ennyire gáz? Az sem zavar igazán, hogy a melltartóm fazonja jobban érdekli, mint a melleim, így kapcsolatunk plátói szinten, de működhet... szívás, de ez van. Szóval Marshall olyan volt mindig, mint a legjobb barátnőm... csak magasabb és veszélyesen jóképű." Venus és Marshall lakótársak. Venus szerelmes Marshallba. És Marshall? Hát... ő csak Marshall! De egy görbe este után túl közel kerülnek egymáshoz. Reggel senki sem a saját testében ébred, és elkezdődik egy őrületes romantikus komédia, aminek egyetlen célja, hogy mindenki visszataláljon önmagához.

Josephine Westbrook, más néven Posie szörnyű emlékekkel hagyta maga mögött szülővárosát, Edhordot, annak reményében, hogy vezeklése meghallgatásra talál. Egy békét kereső kocsikázás az éjszakában egykoron Cameron Palmer halálához vezetett, ami a lány számára világos üzenettel bírt az élettől: ne akarj keresni menekvést a történtek elől, mert nincs. Nincs semmi, ami Posie-t felmenthetné. Tíz évvel később kénytelen szembenézni múltjával, a város embereivel, akik szemében kitaszítottá volt mindig is, a baleset pedig csak fokozta az ellenszenvet. Azonban szeretett nagymamája halála után a megörökölt ház, a bizonytalan munkakörülmények és lakhatás okainál fogva Posie-nak minden eddiginél nagyobb szüksége van egy csepp bizonyosságra az életében. A bizonyosságra, ami nem Fabian Dixonnal kezdődik. A város egykori kosársztárja, aki ott volt azon a bizonyos bulin, ami után Posie válasz és béke után kutatott. Aki ott ült a tárgyalóteremben, mint Cameron bátyja. És most ott áll a nagymamája háza előtt, maga se tudva, hogy mire számítson.

Kedves ellenségem az 1985-ös Enemy Mine amerikai sci-fi film magyar címe. Röviden: Az emberiség háborúban áll egy idegen fajjal. A csata egy kopár bolygó mellett zajlik, ahová egy emberi és egy idegen vadászrepülő is lezuhan. Ha túl akarnak élni, össze kell fogniuk. Ez a történet akkorát ütött, azóta is minden írásomra hatással van. Nálam a fantasy és sci-fi zsáner nem feltétlenül válik el élesen. Ezeket a rövid történeteket átszövi a mágia, vagy amit annak mondanánk, és elmesélik az ember és egy idegen lény különleges kapcsolatát. Milyen lények lesznek? Főleg sárkányok! :) A borítón egy kedves sárkány látható, aki egy megsárgult lapról éppen átkukkant a világunkba.

Nati, a huszonéves gamerlány a párjával andalog Párizs külvárosában, amikor megtámadják, félholtra verik és vérbe fagyva a sorsára hagyják. Másnap ijesztő, steril, izolált környezetben ébred, ahol válaszok nincsenek, csak rend és fegyelem. A barátai és az SNI-s kisöccse kétségbeesetten próbálnak a nyomára bukkanni egy olyan világban, ahol a kisembereknek nem osztottak lapot. Nati pedig, aki az otthoni, asztali RPG-k során jellemzően a Forever DM szerepében ragadt, ráébred, hogy most az egyszer nem ő a Mesélő, és a saját szabályai semmit sem érnek. Rá kell jönnie, hogy kinek a kalandját játssza éppen, mielőtt IRL is elfogy az utolsó életerőpontja.

A modern kori Nílus Ajándékának nevezett országban két fiatal kalandját követhetjük nyomon. A tizenötéves Iris a helyét keresi a világban és az előtte feltáruló misztikus világban nemcsak az őt ért tragédiára keresi a választ, hanem önmagáról is. Seth aki a tökéletességet keresi és kerüli a párhuzamokat a névrokonával kénytelen szembenézni a legnagyobb ellenségeivel a saját vágyaival. A két fiatal küzdelme mellett egy titokzatos természetfeletti kataklizmára keresik a választ és a különleges ékszerek titkát akarják közösen kideríteni mielőtt a világ számára késő lesz. A történetben előfordulhatnak megrázó elemek és bármilyen egyezés más művekkel a véletlen műve. A borítót a canva nevű oldalon készítettem és köszönöm a csodálatos grafikát, amit biztosítanak a felhasználók számára.

Az Interviák sosem dönthettek a sorsukról. A testük nem ismer határokat, a világ számára pedig ők az utolsó remény. De a reményt senki nem kérdezte meg, mit akar. Egy olyan világ foglyává váltak, amely a túlélés nevében kisajátította a testüket. Mert ha az emberiség jövője az ő méhükben növekszik, ki birtokolja őket valójában? Majd jött egy férfi, aki nem megoldásként, nem eszközként tekintett rájuk, és vele együtt a legveszélyesebb kérdés is: mi történik, ha az evolúció csodája nemet mond? És vajon a szerelem elegendő ahhoz, hogy szembe merjen szállni az erkölcsi határokat is szétszaggató világrenddel? Egy világ, amely már elvesztette a jövőjét, nem engedheti meg magának a lázadást. Egy faj, amely a kihalás szélén áll, bármit megtesz a túlélésért. Még akkor is, ha előbb el kell pusztítania azt, aki talán megmenthetné. Valóban az Interviák az emberiség utolsó reménye? Vagy létezik más megoldás a kényszerített reprodukció helyett?