Mikor a legboldogabb vagy mindig akkor jön valami rossz, és elrontja a boldogságod.

Volt egyszer egy kislány... Egy gyönyörű, aranyfürtökkel rendelkező csöppség. Na EZ voltam én. A szüleim büszkén álltak mellettem a tanulmányi eredményeim miatt, hogy jó gyerek voltam, ilyesmik. De minden megváltozott akkor, amikor 14 éves lettem. Rossz társaságba keveredtem, befestettem a hajam feketére, és depressziós lettem. Elvesztettem a bátyámat. Ez volt az első fájdalom ami ahhoz vezetett, hogy ilyenné váltam. Alkoholista lett, aztán elkezdett cigizni, majd a drog rabjává vált. Jó kis kombináció, nem? Még így is... ott voltunk neki. Bármiben számíthatott volna ránk, de Ő inkább a kábítószereknél lelte meg az örömét. Tisztában volt vele, hogy ez így nincs rendben, változtatni kéne de nem bírta abbahagyni. Ez lett belőle... ami az én pusztulásomhoz vezetett. Akkoriban nem igazán értettem, hogy miért nem lehet abbahagyni? Csak leteszed és kész. Később rájöttem az igazságra. Ugyanarra a helytelen útra tévedtem, amelyet a bátyám is megjárt. Elkezdtem inni. Cigizni. Drogozni. Tudtam, hogy nem kéne, de nem bírtam leállni. Az akaraterőm elszállt és csak a boldogságot jelentő tárgyak maradtak. Éreztem, hogy egyedül maradok, mindenki szép lassan kilépett az életemből. Emiatt még jobban magamba fordultam, és minden csak tovább rosszabbodott. Gyengültem. Testileg, és lelkileg is. Egyszerűen tönkretettem magam. Ennek pedig az lett a következménye, hogy 2015. október 29-én meghaltam.

Vihar.

"-Be kell vallani jó kis segge van az asszonykànak!-vàgott pajzàn mosolyt és hàtsómat méregette. -Na vége a gyereknapnak!-morcogott dühösen Andy majd rendesen betakart minket."

Emi és Eszti L.A-be költöznek egy új élet reményében, eközben megismerkednek a rock világ nagyágyúival!

Black Veil Birdes Fanfiction Depression Alone

-Szeretlek. -Úgy,mint a nagyok? -Nem,én tényleg szeretlek. Szereplők: ~Andy Biersack(mint önmaga) ~Black Veil Brides ~Martina Stoessel (mint Vicky) ~Avril Lavigne (mint Juliet) ~Luke Hemmings (mint önmaga ) ~Michael Clifford(mint önmaga) WARNING!A könyv káromkodást tartalmaz!

Stephanie a legnagyobb harmóniában él 17 évig, amíg holtan nem talál Édesanyjára az otthonukban. Más választás híján az Apjához és annak új családjához kell költöznie egy másik kontinensre, és ott megtalálni ugyan azt a harmóniát. A lány bár mindent bele ad, nem jár sikerrel. Egy nap arra a döntésre jut, az egyetlen lehetőség arra, hogy ennek a szenvedésnek véget vessen, ha az életének vet véget. A DuSable híd peremén állva gondolja végig eddigi éveit, amíg valaki meg nem zavarja...

Egy érdekes képességgel áldott meg az ég, jobban mondva a "bátyám". Akit imádok, de néha azt kívánom bár' ne adott volna akkor vért. Most nem kéne itt szenvednem ezekkel a nyomorékokkal akik az osztálytársaim. Ha nem adott volna akkor vért, már rég meghaltam volna, de ez sajnos ilyen képességgel nem úgy megy. Az öngyilkosság is ki van zárva.