Alexandre Chateaubriande egy fényes jövő előtt álló balett táncos. Vagy legalábbis ezt reméli mindenki, de egyenlőre csak egy művészeti iskola növendéke. Hogy elérje céljait keményen dolgozik, nem foglalkozik a barátokkal, bőven elég neki a legjobb barátnője, Nadine társasága, és más hobbija sincs csak a tánc. Szerelem? Szóba se jöhet. Aztán jött Raphael Navarro... (A +18 csak pár későbbi fejezetre érvényes) /A borító justKamisama munkája köszönet érte!/

A huszonegyedik század vámpírjainak világa, ahol saját társadalmukat kialakítva élnek az emberek között többnyire feltűnésmentesen. Négy klán uralkodik két pártra bomolva: Szabbat és Kamarilla. A Kamarilla felelős a vámpírtársadalom bújtatásáért, akik az emberi életet még tekintik valamire, míg a Szabbat a puszta erőszak híve, akik az evolúció csúcsának tekintik saját halhatatlanságukat. Négy Vámpír Herceg tejhatalmú uralommal rendelkezik a klánok felett, akikről úgy tartják, hogy fajtájuk legöregebbikjei, míg az emberek oldaláról az Inkvizíció próbálja védeni az emberi méltóságot és területeik határvonalait. De mi történik akkor, hogyha egy húszas éveit taposó beteges finn fiúnak lába kél, vámpírrá teszik és masnival a nyakán furikáztatják csak azért, mert porcelán bőre és tejföl szőke haja van? És, ha ezt még keresztezzük avval, hogy a kis masnis Csomag még csak nem is a jó helyre érkezik meg, mert egy alpárian mocskolódó Kalóz úgy dönt, hogy rossz útvonalon szállítják? Oh, ha ti azt sejtenétek... De tudjátok mit? A Csomag elmeséli helyettem. Én leginkább a Szabbat, azon belül is elsődlegesen az Asszamiták klánjába nyújtok egy kis betekintést. Az ott élők lelkébe, ügyleteibe és természetesen "politikájába". Ellenben bármikor bekukkantást nyerhettek egy barátnőm által a Kamarilla határvonalain túlra is: @Carbonara88 művében. Ha esetleg valaki szemfüles, akkor észlelheti azt is, hogy bizony néhány helyszín és karakter megegyezik a két történetben.

Általam viccesnek ítélt mémek/képek az írásról, az írókról, és a wattpadról.