Vakon futottam.Nem láttam értelmét annak, hogy valaha is visszanézzek. A fájdalom felülirhatatlan volt, túlságosan is. Nem tudtam, nem is sejtettem, hogy majd egyszer én leszek az aki kimondja azokat a szavakat amik majd mindent meg fognak változtatni, de akkor nem is sejtettem, hogy majd mennyire is lesz ez hatással rám . Futottam, mert én hülye azt hittem majd az segít de csak még fájdalmasabbá tette az egészet és ezzel elkövettem a legnagyobb hibát amit valaha is véghez vittem. Nem gondolkodtam, talán vissza kéne mennem, talán van még esély, hogy megbocsájtson nekem, és buta viselkedésemnek. De nem tehettem mert vakon bíztam benne, hogy ez a legjobb amit kettőnkért tehetek. Az, hogy távol maradok tőle.