- Szóval, balerina- suttog, de így is pontosan hallom minden szavát.- Nem kell félned. Nem vagy egyedül.

Mondanám hogy kezdem az elejétől,de ennek a történetnek sajnos nincsen eleje.Vagy ha van is,én nem tudom,hogy hol kezdődik.Szóval mi lenne hogyha az eleje helyett inkább a tényeket mondanám el?Igen így jó lesz.Szóval tizenhat éves vagyok és van egy bátyám aki annak ellenére hogy hamarosan betölti a tizenkilencedik életévét még mindig szörnyen komolytalan.Most végzős és még teljesen bizonytalan a jövőjével kapcsolatban.Amit nem is értek hiszen a legjobb barátjának Shane-nek már teljes elképzelése van a további életével kapcsolatban.Shane.Úgy látszik gyorsan a lényegre tértem.Lassan tizenkét éve a bátyám barátja.Mindig együtt lógnak.Pontosabban mindig nálunk lógnak.És hát mondhatni mára már teljesen megszoktam a jelenlétét.Legalábbis azt hittem. Első a romantikus kategóriában 2017.szept.23.👅🤘🏿❤️

"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsére apa kisegített . (mindig fura lesz apának hívni) -Nem szeretnéd megnézni a szobádad?-kérdezte."

A fiú, aki belefulladt az érzelmeibe és már nem látta hol ér véget, a véget nem érő gyötrődés. Éveken át élt abban a tudatban, hogy valakinek ő volt a valaki. Hogy valaki számára fontos volt. Egy nap viszont megérezte, hogy már éveken keresztül egyedül volt. A lány, akit kényszerítettek egy szerepbe, olyan érzelmeket akartak rá erőszakolni, amik idegenek voltak számára. Letagadta őket és lassan elvesztette a fonalat. Már nem látta, hogy ki maradt számára. Úgy érezte, hogy egyedül volt. Egyedül érezték magukat, mégis egymásra találtak. Viszont ki gondolná a bársonyról, hogy megsebez?