♡Ez kissé olyan, mint a pokol. Szinte romantikus♡ ❝- Gyere szívem -nyújtotta felém mosolyogva kezét. Én boldogan csúsztattam kicsi tenyerem az övébe, amit óvatosan megszorított. Leguggolt elém, majd megsimította az arcom. - Én vagyok a te apucid, aki mindig figyelni és vigyázni fog rád. Múlni fognak az évek, és lehet, hogy te már nem fogsz rám emlékezni, de abban biztos lehetsz, hogy én soha nem felejtelek el. Figyelni foglak, bármerre is jársz. Csak nekem fogadhatsz szót, és ha szeretnél cukorkát - mutatott a kezembe lévő eper ízű finomságra -, jó kislánynak kell lenned. Érted? -nézett bele mélyen a szemembe. Akkor még kicsi voltam, így nem érthettem miről is beszél pontosan, de egy bólintással adtam tudtára, hogy értem. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, de most már tudom miről beszélt, és kezdek félni. Kezdek félni az apucimtól.,, #2. helyezet andybiersack kategóriában

Minden az utolsó éjszakán kezdődött. Akkor ismertem meg őt. A csöndes fiút, aki hihetetlenül jószívű és kedves. Neki kellett volna megnyernie az Eurovíziót. És ezt el is mondtam, persze. Én, aki a rockért éltem, elismertem. Elismertem, hogy a legjobb dal az övé volt. Igaz az ukrán rockbandával szorosan versengett az első helyért nálam, de mégis ő nyert. Rögtön megtetszett. Az a cuki kisfiús mosolya, ami mindig a szája szögletében bujkált. Az őszintesége, az érettsége, a kedvessége. Teljes valójában elnyerte a szimpátiámat. A sok beszélgetés és a barátsága sokat jelentett nekem. És az utolsó éjszakát egymás társaságában töltöttük...

[OC] Minden jog James Dashnert illeti! Csak Liv a saját karakterem a történetben,akit beékeltem az eredeti Útveszto-trilógiába.Remélem tetszeni fog! Új rész minden kedden:)