-Miért nem beszélsz? -írta le egy lapra amit imént tépett ki a füzetéből. A kockás lap, amit a matematika füzet hátuljából szakított ki hatalmas nagy sebességgel, most csak úgy gyűrődött hatalmas kezei között. -Mert nincs mit mondanom -firkantottam oda unottan, bár belül mosolyogtam. -Miért van rám ilyen hatással? -Kérdeztem magamban. -Mióta nincs mit mondanod? -Írta vissza majd bele nézett a szemembe. Nagyot nyeltem és írni kezdtem. -Hat éve. "A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod majd a törést."

BEFEJEZETT! - Megmentetted az életem. Te vagy az én gyógyszerem mindenre - halványan elmosolyodik. - Én nem tettem semmit. Csupán csak szeretlek - majd odahajol hozzám és megcsókol. Előfordulhatnak benne trágár szavak.

Mint emberi lények, az emlékek fontosak számukra, függetlenül attól, hogy jók vagy rosszak-e. Tanítanak, elszomorítanak vagy épp örömet okoznak. Az én esetemben számos érzelem- vagy emlékdarabka verses formát vesz fel. Tehát vigyázz! Nem kizárt, hogy a versekkel a költő fejébe látsz. Legmagasabb helyezés: #4 Költészet - Köszönöm nektek! 17.01.12: #1 Költészet - Nos... Szóhoz sem jutok. :) Köszönöm!