Egy éjszakás kaland tönkre tehet egy barátságot?

Az a ribanc, vagy én? Választanod kell, Ádám!

Egy lány aki imádja a focit. Barcelonába kötött ki,majd vissza vonult. Majd egy különleges napon meg látta a Nagy őt.

Az élet néha váratlan fordulatot vesz. Mikor azt hisszük minden rendben, az valójában csak a vihar előtti csend. Ad némi időt. Némi időt arra hogy jól érezd magad. Abba az időbe tartozik egy csöppnyi boldogság, jókedv. Hagyja hogy elmerüljünk a dolgokba, kiélvezzük egy kicsit, a pillanatnak éljünk... elhiteti velünk egy rövid időre hogy ez így marad és mi naivan bedőlünk a trükkjének, pedig szépen kitervelte hogy mikor csapjon le ránk. Amikor azt érzed minden a legnagyobb rendben...

Köszönet a borítóért, AlyssiaRosse❤️ " -Legalább lehetnél hozzám valamivel kedvesebb is... - jelentettem ki felháborodva. -Mert hercegnő vagy? - kérdezte flegmán. -Nem ,mert elvileg - hangsúlyoztam ki az "elvileg" szót - te vagy a hercegem." (1. rész •2016. augusztus 23. - 27. rész •2017. május 31.) •Új fejezet 2-4 hetente (volt) *Mérföldkövek* Legjobb eredmény: ••2017. 06. 05. #4. a romantikus műfajban❤️•• •• 2018. 06. 11. 100K megtekintés•• ••2019. 10. 04. 10K vote😍•• ••2020.12.01. 200K megtekintés••

Ki gondolta volna, hogy egy esésből ez lesz? Ki gondolta volna, hogy nem fogja bírni? Ki gondolta volna, hogy, majd pont én fogok a kapujukban állni? Én nem akartam felmenni oda. Én nem akartam kipróbálni ezt az egészet. Mindez csak egy fiú miatt történt. Imponálás? Aha. Sajnos. Az jutatott az EB forgatagába. 14 éves lányként Ronaldo ellen.

Nagy Ádám Patrik Két ismeretlen, egy személy. -Együtt megoldjuk.Nem?!-

- Veled mi a helyzet? Nem vár rád Madridban egy Don Juan? -kérdezte nevetve, és játékosan meglökte a vállam. - Akkor már visszamentem volna. -mondtam halkan. -Na és mi a helyzet veled? -néztem rá érdeklődve. - Van egy lány, de kicsit bonyolult a dolog. -sóhajtott fel színpadiasan. - Hallgatlak. -mondtam, mire felnevetett a gyermeteg kíváncsiságomon. - Ez a lány nagyon különleges. Mikor először megláttam, már akkor is csak dermedten álltam előtte, mert nem tudtam, hogy mit mondhatnék egy ilyen gyönyörű lánynak, vagy csak szimplán azért, mert egy szál boxerban álltam előtte.-nevette el magát, mire rádöbbentem, hogy rólam beszél. Végigsimított az arcomon, majd a szemembe nézve folytatta tovább. - Tudod, ez a lány nagyon okos, vicces és mellette önmagam lehetek. Nem a híres sztár focista, hanem én, Nagy Ádám. Szeretem nézni, amikor zavarában elmosolyodik és amikor sikerül ledobnia magáról a félénk, ártatlan lány álarcát, és elő jön a vakmerő, bátor lány. Úgy érzem, hogy mind a ketten jó hatással vagyunk a másikra. -mosolyodott el. - Akkor mi a probléma? -kérdeztem remegő hanggal, de kételkedtem benne, hogy hallotta. - Az, hogy fogalmam nincs, hogy mit érez irántam. Van amikor minden szép és jó, de ha közelebb kerülök hozzá, egyszerűen el lök magától. - Szerintem ez a lány fél megbízni az emberekben, mert mindenki csak kihasználta és átverte. Fél a csalódástól, mert nagyon fontos vagy neki. És legfőképp attól fél, hogy beléd szeret, mert ha ő boldog lesz, az élet közbe szól, és még téged is elveszít. De már túl késő, ugyanis ez a lány fülig beléd szeretett. -Ádi egyre közelebb hajolt, majd mikor az ajkaink találkoztak, az egész testemen egy jóleső bizsergés futott végig, a gyomromban meg egy egész állatkert kelt életre. - Én is szeretlek Dzsudzsák Daniella! -mondta, miután elváltak ajkaink, én pedig szorosan hozzábújtam.

Fociztam, gyűlöltem, szerettem, lehetőséget kaptam, barátokat szereztem és elveszítettem a testvéremet. Közben jött ő, nevezetesen Szalai Ádám, akit a világ barmának gondoltam. Ezzel az a baj, hogy csak ezt gondoltam. Egy, egyetlen egy kedves gesztus kellett tőle, hogy elkezdjen megváltozni a véleményem.

-Miért nem beszélsz? -írta le egy lapra amit imént tépett ki a füzetéből. A kockás lap, amit a matematika füzet hátuljából szakított ki hatalmas nagy sebességgel, most csak úgy gyűrődött hatalmas kezei között. -Mert nincs mit mondanom -firkantottam oda unottan, bár belül mosolyogtam. -Miért van rám ilyen hatással? -Kérdeztem magamban. -Mióta nincs mit mondanod? -Írta vissza majd bele nézett a szemembe. Nagyot nyeltem és írni kezdtem. -Hat éve. "A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod majd a törést."