Kedves anyu és apu! Vakációnk a túlélőtáborban köszi jól telik. Reméljük nem dobtátok fel a pacskert -már csak a Hawaii-ról való haza hozatalok miatt mert arra rá menne a gatyám is. Amúgy mi megvagyunk a kutyát megettük, de nem az egészet hagytunk nektek is. Ha netalán nem jönnétek vissza örülnénk, ha küldenétek egy kis pénzt, merthogy Dani már nagyon a sarok felé kacsingat, de a férfi prostitúció ezen a környéken nem menő. Na jó most megyek, itt az ideje, hogy belőjem magam egy kis hernyóval. Pusszancs. Szeretettel lányotok és fiatok: Dani és Nika. ---át akartam írni ezt a sztorit, de hogy őszinte legyek annyira cringeltem miközben végig olvastam, hogy nem jutottam tovább az első résznél. Szóval, ha olvassátok elnézést kérek, amiért az első rész egyáltalán nem olyan mint a többi! Mellékesen kis hülye 14 évesként írtam ezt a sztorit éppen azért olyan amilyen.

"Az Ohana azt jelenti, család... és a családból senkit nem hagyunk magára... nem felejtjük" - Lilo & Stich "Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?" - Micimackó

Ebben a kis könyvecskében találhatsz szomorú, vidám, elkeseredett, lelkes, álmodozó, realista, nyomasztó, kikapcsoló, de kritikus hangvételű verseket is, remélem megtalálod benne önmagadat! (Funfact: Varró Dani az iskolában hirdetett limerikversenyén az enyémet választotta a személyes kedvencének.❤️) #7 in poet 2018/08/02 #2 in poet 2018/08/03 #5 in poem 2018/08/11 #19 in vers 2018/08/14 #1 in rím 2019/03/02