- Soha többé nem hagylak el!- Suttogta fülembe, majd könnyes szemeit rám emelte, melyek most még zöldebbnek hatottak. - Csak tarts ki még egy kicsit!- Szipogott, majd remegő kezét arcomhoz emelte és simogatni kezdte jéghideg bőröm. Féltem, hogy mitől a haláltól a magánytól de legfőbbként attól, hogy ismét elhagy engem.

Harry Styles Fanfiction

Mit csinálsz, ha több mint ötven napig fogva tartanak egy pincében, közben pedig elveszíted a barátaidat, a hitedet és a reményt, hogy majd egyszer kiszabadítanak? Nyilvánvalóan nem esel szerelembe.

Csalódtam. Feladtam. Elestem. Felálltam. Szerettem. Majd megint feladtam. Sosem tudtam, hogy tudok valakit annyira szeretni, hogy képes vagyok érte feláldozni mindent, még akkor is, ha ez rövid távra boldogságot, hosszú távra pedig szenvedést és szomorúságot jelentett. Mert megint csalódtam. Megint feladtam és újra elestem. Ezúttal viszont nem álltam fel. - Louis Tomlinson

„És egyszer csak beléd üt a felismerés, hogy az otthon nem egy hely - hanem egy személy, akit tiszta szívedből szeretsz." ~ A 2016-os Hungarian Blog Awards "legjobb 1D fanfiction" egyik nyertese ~

(2012) "Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná..., hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségben tehet egy másik emberért." - Márai Sándor Blog: www.bri-lastmoments.blogspot.com Aktív blog: www.bri-captain.blogspot.com

Az egész egy fogadással kezdődött, amit Shawn elvesztett. Mi a bűntetése? a bálig meg kell húzza a csúnya, pápaszemes, fogszabályozós lányt. AZ ELSŐ SHAWN MENDES TÖRTÉNET minden jog fenntartva

"Egy pillanatra ránéztem, de mikor visszanézett rám, azonnal elkaptam tekintetemet és inkább a párna azon részébe fúrtam az arcom, ahol a huzat és Olivia okos feje találkozott. Mélyet szippantottam haja mennyei illatából, majd sóhajtottam egy nagyot, mert szívembe beköltözött az otthon érzése, ami ugyan állandó volt bennem, ha együtt voltunk, akkor éreztem a valaha volt legerősebben. Tettemre halkan felnevetett, nekem pedig olyan érzésem támadt, mintha a vízen lebegnék valahol az óceán közepén és talán másmilyen helyzetben ettől pánikba estem volna, most nem éreztem mást csak békét, kiegyensúlyozottságot és lelki harmóniát." legjobb helyezés fanfiction karegóriában: #1

gyerünk Lia, regisztrálj!

A Néma szépség folytatása... Van, hogy mérges vagy az életre. Csak úgy eleged van mindenből és mindenkiből. Az életedet nézed és össze akarsz benne törni valamit. Talán az egészet. Te sem tudod, csak hogy amit eddig építgettél magadon most a kukába kívánod. Félsz bármit is a kezedbe venni mert félsz, hogy összeroppantod, úgy ahogyan a világ is téged. Ezt érzi Lív mióta ismét felbukkant egy régi arc az életében. "Kemény a világ és mi mind törékenyek vagyunk. Törékeny üvegek amik minden nap megrepednek a világ kemény falai között."