Dorothy vagyok, 17 éves és imádom az életem. A város legkirályabb sulijában tanulok, sok barátom van és a családom is mondhatni tökéletes. Aztán történt valami amire nem számítottam... Figyelem káromkodás és később a sztoriban +18 részek lesznek!!
A tükör darabjai, szanaszét hevernek a földön. Reszketeg hangom vízhangként sikít a szobában. - Mond, nem unod még? A harag és a gyűlölet egyszerre szakítja fel lelkemben a sebeket, amik újból vérezni kezdenek. - Ezt nem lehet megunni. Utálom a hangját! - Pedig békén hagyhatnál végre.
Mondanám hogy kezdem az elejétől,de ennek a történetnek sajnos nincsen eleje.Vagy ha van is,én nem tudom,hogy hol kezdődik.Szóval mi lenne hogyha az eleje helyett inkább a tényeket mondanám el?Igen így jó lesz.Szóval tizenhat éves vagyok és van egy bátyám aki annak ellenére hogy hamarosan betölti a tizenkilencedik éle...
- Azt hittem, a rosszfiúk nem lesznek szerelmesek. - Én is. - Ő csak bajt csinál, nem szerelmet.
- Látom a félelmet a szemeidben. Kár tagadnod, rettegsz, mint egy zsákmány, amire vadásznak!
Ha egy kicsit is szereted a hátborzongató/ijesztő történteket vagy csak szimplán megöl az unalom itt a helyed! :)
Átírás alatt! Uralkodott felettem, míg végül legyőzött. Láncokkal taszított a mélybe. Kínzó lassúsággal taposott bele, kíméletlenül a lelkembe.
Hibáztam! Hibáztam mikor öngyilkos lettem, hibáztam mikor azt hittem megmenekülhetek! Tévedtem! Tönkretett, elvett tőlem mindent, ami az enyém volt, csak is az enyém! Végül az én életemet is kioltotta végleg! EMBERBŐL DÉMON folytatása !!!
