"- Menj oda hozzá! - kiáltotta a fülembe. - Mi? - néztem rá értetlenül. - Miért mennék? - Talán azért, mert téged néz - forgatta a szemét." Egy lány, aki csak menekülni próbál. De hát ez nem olyan egyszerű, igaz? Hisz a lány a múltjától is menekül. És mi van ha tényleg igazak a tündérmesék? Mi van, ha tényleg van valaki, aki majd megmenti őt? Egy fiú, aki nem gondolta volna, hogy egy hirtelen találkozás ennyire felforgatja majd az életét. A fiú, aki azt hitte, hogy már soha senkit nem fog tudni igazán szeretni. Lehet, hogy megérte a sok év szenvedés és szomorúság? Végül mindenki megérdemli a boldogságot. Ők pedig talán pont egymás karjaiban fogják ezt megtalálni.

"Park Jimin. Ha bárki is meghallja ezt a nevet, nem éppen egy angyali srácnak a képe ugrik be róla. Ugyanis Jimin hiába számít nagyon is "híres"-nek a gimnáziumában, nem pont a jószándékú tettei, kedvessége vagy félénksége végett érdemelte ki a tápláléklánc csúcsán lévő helyet. Általában csipkelődő, flegma, mégis rossz fiúsan vonzó stílusa miatt ezernyi lány feküdne alá vagy tenne meg bármit, amit kér, csupán egy kedves szaváért is. Lehet, hogy az én fejemmel van a baj, de én az első pillanattól kezdve nem szimpatizáltam vele. Sőt, mára már kifejezetten idegesítőnek tartom a megjátszós, beszólogatós, "ki, ha én nem?" magaviseletét. Bár, mind hiába, az ilyen emberek sosem változnak meg. Még akkor sem, ha az egyik kedvenc tanárom, nagy csalódásomra velem akarja korrepetáltatni matekból, hogy ne bukjon meg év végén... Már azon a napon tudtam, hogy hosszú és fárasztó három hónapnak nézek elébe." [ᗷᎢᔑ ᑭᗩᖇᏦ ᒍᏆᗰᏆᑎ ᖴᖴ.]

Egy szerencsétlen, elveszett lélek és egy kőgazdag, jóképű maffiózó. Egy nap a sors keresztezi útjukat és valami olyasmi szövődik köztük, amit senki sem kèpes elszakítani.

Minhee arcára gyakorlatilag ránőtt a mosoly. Akármi történt, legyen az rossz vagy jó, ő mindig mosolygott. Még, annak ellenére is, hogy soha semmi jó nem történt vele. Nem voltak barátai, a fiúk ha rá is néztek nem foglalkoztak vele, a szülei meg néha a létezéséről is megfeledkeztek. Egyedül a nővérére számíthatott, de ő három éve lelépett Busanból, hogy egyetemre menjen. Új reményekkel és töretlen mosollyal az arcán lépi át Szöul határát. Nem számít szerelemre, vagy életre szóló nagy barátságokra, csak szeretne végre megszabadulni a múltjától és soha többé nem akarja egyedül érezni magát. De a minden éjjel visszatérő rémálmaitól senki nem tudja őt megvédeni!

~ Lassan nyitottam ki szemeimet. Iszonyatos fájdalmat éreztem az egész testemben. Nem tudtam, hol vagyok az utolsó emlékem, hogy a barátnőmmel egy ruha üzletben vagyunk és én elindultam a próbafülkébe. Ledobtam magamról a felsőt, majd a sötétség vette át az irányítást. Körbe néztem, fehér ágyon fekszem amin kezeim megvannak kötve ugyanúgy ahogy a lábam is. Füst szag és vegyi anyag keveredik a levegőben ami marja a tűdöm. De ismerős valami egy illat, ezt én ismerem ilyet használtunk a boncteremben is... Hol vagyok?~ A könyv trágár beszédet, és 18+ részleteket is tartalmaz!

Épp hazafele tartottam,amikor hat fiú állt elém.Mosolyogva rámnéztek,majd kikapták a kezemből a hátitáskámat.Egymásnak dobálták össze vissza ,miközben jót nevettek rajtam,ahogyan próbálom elvenni tőlük.Hiába kértem őket,hogy adják vissza ,mert sietnem kell,nekik mit sem ért.Már kezdtem feladni,amikor hirtelen egy zöldes hajú fiú megkocogtatta a srác vállát,ezzel magára vonva a figyelmet. -Add csak ide!-Mondta,de már ki is kapta a fiú kezéből.Rám mosolygott,majd felém nyújtotta a táskát.Kezemet nyújtottam érte,de egy röpke pillanat alatt megfordította a táskámat,s egy könnyed mozdulattal kiszórta belőle az összes tancuccomat,anyu gyógyszereivel együtt. -Csak nem azt hitted,hogy vissza adom neked a táskád?-Kérdezte gúnyos mosollyal az arcán ,majd hozzámvágta ,mire a többi srác elkezdett rajtam röhögni. A zöld hajú előhúzott egy cetlit a zsebéből,majd a homlokomra tapasztotta azt,s hátatfordítva lelépett a haverjaival együtt. 18+ részek előfordulhatnak a történet során!Csak saját felelősségre ajánlom!🔞 *A Warning Love című zenéből nyertem ihletet, illetve egy kis FF3M feelingje is van.*

Mi lehet egy tinilány álma? Bármi is legyen az, az élet nem mindig adja meg maradéktalanul ezeket az álmokat. Rin a tökéletes életét a képességének köszönheti, amivel ugrál az adott napban elmúlt percek között. Próbál úgy élni, hogy boldog legyen, és látszólag fel is építette magának ezt a várat, azonban a magány minden résen be tud jutni hozzá. Egyedül van ezzel, és nincs senki, akinek elmesélhetné, min megy keresztül, ez miatt pedig többet foglalkozik másokkal, mint saját magával. Vajon mit rejt a számára egyértelmű múltja, ami összefügg a jelenével, és a képességével? Vajon az új fiú az egyetemen miért képes hol ellenállni, hol pedig felülmúlni Rin képességét, és vele együtt az időt? Lehetséges, hogy neki és a lánynak közös a múltjuk? Vagy inkább arról van szó, hogy az egyikünknek talán nincs is? Figyelmeztetés: Az egyetemi rendszer nem úgy működik, mint a való életben. Akit ez zavar, azt kérem ne olvassa💕 #1 Képességek 2019.06.05 #1 Taehyung 2019.06.05

Ha az ember szeret valakit nem számít hogy milyen csak az hogy igazából szeresse.Ha viszont az illető egy igazi rossz fiú aki belé szeret egy jó tanuló gazdag lányba akkor hogyan tovább...A történetből kiderül.

[Ez a könyv, a Kényszer(1) és az Akarat(2) folytatása] Jungkook és Ryung nagy nehézségek árán bejutottak a kórházba, és megszületett a lányuk, JiSoo. Azonban ez a születés, Ryung életébe került, akit ugyan visszahoztak a halálból, de nem emlékszik a múltra. Nem ismeri Jungkookot, és nem tudja, mit áldozott fel érte, hogy vele maradhasson. Ráadásul ideje sincs gondolkodni, mivel már a szülés napján elrabolják a lányt. Ryan bosszúszomjas, minden vágya, hogy kiontsa Jungkook vérét, azonban ez nem ilyen egyszerű. A két férfi sötét múltja valahol összefügg, és talán ott lesz a megoldás. De vajon meddig tart, amíg erre rájönnek?