j_netti
Akármennyire is igyekszem elterelni a figyelmemet az eszem azon a napon kattog, folyamatosan és megállíthatatlanul, mintha törött végtagokkal vetnének ki egy sínre és a zakatoló füsttömeg a világító lámpáival haladna feléd. Nem gyorsan, nem siet. Hova sietne? Majd mielőtt a vonat eltiporna, elájulsz a szürkeségtől, és már nem is kapkodsz levegőért. Nincs értelme, elbuktál. De talán az a kar, az utolsó esélyed amelyet közeledni látsz, még megmenthet, ő az utolsó esélyed.