Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem nincs annál észveszejtőbb, mint itt ülni a pláza vécéjén egy terhességi tesztel a kezedben, tizenhét évesen, úgy hogy előtted az élet de te attól félsz, hogy mindent elcsesztél, ráadásul azt sem tudod ki az apa, vagy hogy mikor estél teherbe....hát én velem pont ez az észveszejtő dolog történik éppen.

„De, ami fontosabb- szedtem össze erőimet és egy percre megembereltem a könnyeimet- Nem lesz már kit szeretnem, mert a szeretet számomra te voltál és te vagy." Olyanok vagyunk, mint a lufik, melyeket a szél magával ragad és ide-oda sodor. Hisz mi is éppen így táncolunk az élet és a halál határán.

- Szóval, balerina- suttog, de így is pontosan hallom minden szavát.- Nem kell félned. Nem vagy egyedül.