"-Basszus-néztem fel rá.-Miért csinálod ezt? -Mit?-mosolygott rám aranyosan. -Ezt-tártam szét a karjaimat.-Miért segítesz ennyit? -Mert fontos vagy nekem-mondta a szemembe nézve és egy kissé közelebb hajolt hozzám.-Mert nem bírom elviselni ha nem vagy boldog. A szívem eszeveszett tempóba kezdett kalimpálni a mellkasomban, a szám kiszáradt és a gyomromban egy egész állatkert kelt életre. Megszakította a szemkontaktust és levezette a tekintetét a számra. Benedvesítette az ajkait, amik aztán szét nyíltak. Nyeltem egyet. Basszus ha most megcsókol én esküszöm elájulok." ~Kezdés: 2017.04.03. ~Minden szerzői jog fenntartva!

Soha. Soha nem gondoltam volna, hogy beleszeretek. Hogy beleszeretek a bátyám legjobb haverjába, akire kis korom óta a tesómként tekintek, aki ott volt velem mikor szükségem volt rá. Nem hittem volna, hogy megtörténhet. De ebben a furcsa világban bármi lehetséges. Beleszerettem Nashbe... Beleszerettem Nash Grierbe, csupán egy nyár alatt.

Mit is vár egy átlagos rendőr egy átlagos hétköznaptól? Tekintettel arra, hogy nemrég esett ki a suliból, nem sokat. Egy újabb tíz órás műszakot az irodában, telefonbetyárokkal és öreg nénikkel, akiknek ellopták a pénztárcáját. Ha szerencséje van az embernek, a kollégák megkínálják fánkkal, vagy kávéval. Ha nincs, akkor unottan ücsörög a székében, míg ki nem küldik az utcára. Pandora Nolan az első éles bevetésén már rögtön bajba keveredik. Elég nagy meglepetés éri, amikor egy sötét szobában ébred, megbilincselve. "Azon kaptam magamat, hogy füves cigi szaga terjeng a házban, maffiózók sörözgetnek a konyhaasztalnál és egy idióta, idegesítő, bunkó, zsémbes... Khm, szóval egy drogbáró horkol a folyosó végén lévő hálószobában. " A Törvényen kívüliek-sorozat része. (c) 2016 - 2017 @PCStefany

Csak egy teljesen normális lány voltam pszichiátriai diplomával, amíg nem kezdtem el dolgozni a gothami elmegyógyintézetben, Arkhamban, ahol találkoztam Vele. Ez a mi történetünk. Joker és Harley Quinn. (Nyomokban trágár szavakat, és kifejezéseket tartalmazhat)

Voltál már valaha szerelmes? Ugye milyen klisés kérdés ez? Pedig tudom, most valakire gondoltál. Biztos tapasztaltad már valamely ágát, ha nem az egésszel megismerkedtél. Pontosan tudod milyen, amikor szétfeszíti a mellkasod az a kimondhatatlan érzés, amikor vele vagy, rá nézel, vagy csak gondolat csupán. Pontosan tudod, hogy ez az öröm fele annyira sem intenzív, mint amilyen fájdalmas tud lenni. Pedig csak egy kémiai folyamat, ami egyszerűen és észrevétlenül gyökeret vet, és lassan kivirágzik bennünk. Teljes pompájában fog virítani vagy épp elhervad, elsorvad, meghasad, és addig élősködik ameddig a reményünk öntözi. Kivághatod, akár egy fát, de a gyökerei még szorítani fognak. Rajtad múlik, hogy benn hagyod, újra növeszted, vagy pedig gyökerestül kitéped, habár a helye örökre ott marad, akármilyen mélyre is nőte be magát. Ami egyszer hozzád nőtt, annak mindig marad nyoma. Minden szerelmi történet, amiről legtöbbször olvasunk jól végződik, pedig mind tudjuk, hogy a valóságban mindig elromlik valami, és a fiú úgysem fog megváltozni a lányért. De mi van akkor, ha a lánynak kéne megváltoznia? Ha a lány is ugyanúgy mérgezi a fájukat, mint a fiú. Sőt, azon versenyeznek ki tépi ki előbb egymás, vagy éppen a saját gyökereiket. De ebben a viszályban nem csak ők, hanem mások is részt vesznek, köztük a lány három túlféltő bátyja is.