Virágot a sírodra! kiegészítő története. "-Mondták már neked, hogy irritáló vagy? - morogtam rá az előttem álló lányra. -Na és neked azt, hogy folyton csak parancsolgatsz? - pofázott vissza azonnal. -Tudod te azt, hogy egyáltalán kivel beszélsz? - vontam fel a fél szemöldökömet miközben kereszteztem magam előtt a karjaimat. -Hogyne tudnám? Egy elkényeztett lánnyal, aki azt hiszi, hogy mindenki felett áll - mosolyodott el gúnyosan. Na és nekem ekkor pattant el a cérna." Figyelem!! Előfordulhat benne trágár szöveg.

Minimális mennyiségű és terjedelmű Pál Utcai Fiúk ficeim, általában Bomecsek, Cselnakos és Bolnay párosításokkal, avagy én ezt már tényleg nem bírom és felfalt a PUF fandom.

Egy kis PUF fanfiction. Boys love, szóval akinek nincs ínyére kérem bele se kezdjen. Van olyan, amikor nem tudsz sírni, nem tudsz ordítani, zokogni vagy verni a falat amíg nem ömlik a vér a kezedbōl. Ilyenkor csak elszorult torokkal, némán, élettelenül állsz és nem érted : miért te élsz és miért nem ō? Csak az idō múlik semmi más. Egyszer szerettem valakit, de ō már nincs itt. Mond Ernō, szerethetek még?