Yoo SoRa amióta csak megszületett, folyton balszerencse érte: édesanyja születése után meghalt, magára hagyva őt és bátyját, ráadásul édesapját sem ismerte. Azonban, amikor rájuk talál egy jómódú asszony, befogadja őket, de csak, mint a multimilliárdos cégvezető házának dolgozói. Míg SoRa a szobalányokkal van, addig bátyja a házmesterek tanítása alatt áll. Ám egy napon a vállalat vezetője meghal, így az új örökös annak fia, nevén nevezve Jeon Jeong-Guk, aki a cég iránt ambíciózus, de az emberekkel szemben faragatlan és tisztességtelen. Ahogyan csak módja van rá, terrorban tartja a háznál dolgozó embereket. Ám, a lány bátyja súlyosan megbetegszik, így neki már csak egy reménye van: tanulni, hogy segíthessen a testvérén. És, aki a leginkább tudna neki ebben segíteni... nos, az új főnök. A cél érdekében SoRa egy igen megfizethetetlen dolgot ajánl fel a fiúnak: a méltóságát. Ezek után az igazi terorr tényleg elkezdődik.

Magyar lány egy szöuli iskolába megy, ahol a környezet elég durva, de vannak normálisak is közöttük. Egy hét fős csapat, egyik tagja kiszemeli a lányt.De a lány.... Eddigi legjobb helyezés: Romantikus #1 Kérlek légy tekintettel arra, hogy az első és az utolsó rész között kb 4-5 év eltérés van. Az írásom változott, szóval minél jobban belemész a történetbe, annál részletesebb. Megértésedet köszönöm 😊❤️

Egy vonal. Ez az, ami elválaszt két embert egymástól. Én mégis bolond módon próbáltam minden egyes találkozásunkkor átlépni ezt a vonalat.

"Egyre közelebb hajol, én meg csak állok mint egy darab kő. Nem teszek ellene semmit, pedig érzem forró lehelletét ajkaimon. -Jan...- nyit be valaki. -Te meg mégis mit művelsz??!!"

❗ÁTÍRÁS ALATT❗ "Lépteket hallottam, amik egyre közelebb jöttek és ijedtemben bebújtam a WC-be. Nem akarom, hogy bárki is így lásson. A cipő kopogás egyre hangosabb lett. Éreztem, hogy már az öltözőben vannak, keresnek. Várj, ez csak egy ember. Hol van a tanár? - Mír' hol vagy? - kérdezte... Jimin. A hangjában aggódást fedeztem fel, ami lehet, hogy nem jó dolog, de rögtön melegséggel töltött el. Nem jöhetek ki innen, most nem. Majd, ha elmegy." ~~~~~~~~~~~~ • ~~~~~~~~~~~~ "- Még mindig duzzogsz? - nem láttam az arcát, viszont a gitáromra fogadnék, hogy mosolyog. Azzal a pimasz vigyorával. - N-Nem duzzogtam eddig sem.. - sértődtem meg. - Jahh, igaz, akkor csak beképzeltem - húzódott egyre közelebb hozzám. A lábunk találkozott. - I-Igen - helyeseltem paradicsommá válásom közepette. - Ugye tudod, hogy reggel megláthatnak itt minket a szüleid?" ❤Köszönök minden vote-ot és kommentet!❤

[HUNGARIAN, MIN YOONGI FANFICTION] [Egy kis betekintő a Prológusba :D] Becsengettek, majd bejött a terembe az egyik legutáltabb személy, akit valaha is ismertem. -YoonGi, ülj mellém-mondta JaeHee vékony hangon -Kösz, nem. Én is el tudom dönteni, hogy hova üljek-fintorodott el a lányon -Ch...bunkó-dünnyögte a ribizli -Ch...ribanc-mondta neki hangosan a srác, majd egyenesen hátra tartott az útja. Körül nézett, majd a tekintete megállt nálam. Vágott egy fintorral tarkított vigyort, majd ledobta a pad mellé a táskáját és leült mellém. -Rég találkoztunk, cica-eresztett egy félmosolyt, amitől nem igazán olvadtam el -Tudod kit cicázz le, seggfej-vigyorodtam el

Egy lépés, egy zuhanás, egy földetérés. Egy lépés, egy zuhanás, egy földetérés.-ismételgettem halkan Már csak pár másodperc választ el a haláltól, mégsem izgulok. Talán már beletörődtem, vagy nem is tudom, de ez már nem fontos. Sóhajtottam, léptem egyet előre, majd zuhanni kezdtem. Ez vagyok én, egy örök csalódás.

Először néztem őt a rajongói közt, a nézőtérről. Eddig mindig a hangfalak mögött voltam. Most, ilyen messzeségből sokkal elérhetetlenebbnek tűnt.

Mark és Rara tortenete meg persze a GOT7-é