-Te csak hiszel mindent!...-mondta a hangját felemelve, miközben hirtelen megfordult. -Én....én....-kezdtem el, de nem tudtam mit mondani...az első könnycsepp kicsordult és megszeppenve álltam előtte. -Miért teszed ezt? Amit te hiszel, messze van az igazságtól!...-kérdezte, majd mondta már suttogva és felém közeledett. Én csak dermedve álltam már csak 10 cm-re előtte. Lépett még egy aprót, ezzel teljesen átszelve a köztünk lévő távolságot. A szeme az enyéimről lassan a számra tévedt, majd a szemem és szám között cikáztatva tekintetét, ő törte meg a csendet... -Megmutatom a valóságot...-suttogta az ajkaimra....