Minden "gondolat" álma az, hogy valaki a kinti világból megrajzolja őket.

Ez a sztori vicceket,vicces képeket,perverz vicceket tartalmaz.Valamint humoros vagy csak egyszrű Fiú-Lány párbeszédeket.1D 5SOS képek stb.Ha szeretnél egy jót nevetni vagy legalább mosolyogni olvass tovább. Puszi;)

Tudod milyen érzés, amikor titkolóznak előtted, mióta csak az eszedet tudod? Ha egy új városba csöppensz, ahol megismerkedsz olyan idegenekkel, akik többet tudnak a családodról, és rólad, mint te magad? Tudod milyen az?

Sziasztok ! Ez az első írásom úgy ,hogy legyetek rá tekintettel !

Hello. Ugye milyen irritáló, hogy nem írtam ide semmit? Igen? Akkor olvass bele, ne menj el úgy, hogy nem tudod miről szól!

A nevem Victoria Armstrong. Californiában születtem, de amikor hét éves voltam egy családi tragédia miatt apámmal és bátyáimmal elköltöztem Melbourneben. Mivel apámnak Sydneyben adódott munkája (eléggé huzamos ideig) elköltözünk. Ekkor kezdődött minden és ekkor ismertem meg őt...

"- Hé nehogy meghalj itt nekem. - mondta remegő hanggal - Nem mehetsz így el, nem hagyhatsz itt egyedül. - egy könnycsepp csordult végig az arcán, majd a kézfejemre hullt - Annyira elmondhatatlanul sajnálom, azokat, amiket neked mondtam. Nem gondoltam komolyan... Én csak... Tudod rohadtul fáj mással látni. Azt, hogy boldog vagy nélkülem is, és, hogy nem kellek neked. Próbáltam elnyomni az érzéseimet irántad, de egyszerűen elfojthatatlanok... Mert hát... a remény hal meg utoljára igaz? - szomorúan mosolyogva szipogott egyet, majd a kezemet az ajkaihoz emelte - Tombol bennem a vágy irántad. Hogy a barátnőm legyél. Hogy teljes szívemből szerethesselek egy tisztességes kapcsolatban. Hogy minden nap érezhessem a testedből áradó meleget, az ajkaidat az ajkaimom. És hogy mindezt miért érzem? - nevetett fel tele bánattal - Mert szeretlek. Kérlek maradj velem..." • Társíró : @softysophia Borító: @nightskyluke

- Te jó ég, te perverz... - Ne! Ne érts félre- takarta el a férfiasságát. - Félre érteni azt, hogy pucéran állsz előttem? Jézusom, vegyél már fel valamit!- pattantam fel.

Úgy éreztem magam, mint egy óvodás kisgyerek aki fél a szüleitől. Az apjától. ©fakebarbyhemmings69 2016