Esélytelen
És akkor, annyi szenvedés után megláttam őt. Belépett az osztályba és minden megváltozott. FIGYELEM!!! néhol előfordul egy két 18+-os rész is.
És akkor, annyi szenvedés után megláttam őt. Belépett az osztályba és minden megváltozott. FIGYELEM!!! néhol előfordul egy két 18+-os rész is.
- Szeretlek. - mondtam ki a legőszintébben. - Mindennél jobban. - válaszolt Jacob, majd felemelte a mellkasáról a fejem, és megcsókolt. Nincs rá szó.. Egyszerűen csak végtelenül imádom. Copyright ©myhusbandisjacob, 2016
-Nem érdekel! Én szeretlek! -Jacob! Fogd fel, hogy én így már nem akarom! -Emese. Én harcolni fogok érted!-majd kiment az ajtón. Én akaratom ellenére is sírtam. Talán elvesztettem? Vagy tényleg harcolni fog értem?
Tudtam, hogy meg fogom csókolni, és tudtam, hogy meg fogom bánni. Ám abban a pillanatban az utóbbi egyszerűen nem érdekelt.
,, ... -Jasmin!-mondta és szorosan megölelt. Rádöltem a vállára és ott folytattam a sírást. -Istenem mi történt?-kérdezte. -Annyira sajnálom!-sírtam még mindig. -Tss! Semmi baj!-mondta és letörölte a könnyemet. -Nagyon hiányoztál!-szipogtam. -Te is nekem! ..."
Szerető család, mérhetetlen boldogság, szeretet. Kimberly élete maga volt a tökély, azonban egy váratlan baleset, majd egy véletlen egybeeséssel történt találkozás megváltoztat mindent... De mi van, akkor ha mind ez csak egy illuzió, mint sem a valóság? Copyright ©olahninett,2016
-Mégis mit képzelsz magadról?!-ordítom sírva. -Én...én sajnálom. -Hát sajnálhatod is! Elrohantam bele a sötétségbe.Végleg elvesztem.
Abban a pillanatban majd kicsattantam a boldogságtól de egy kérdés nem hagyott nyugodni : Miért pont én? || #11 in fanfiction || 2017. 04. 01.||