Selena Dawson megölte magát. Ezen nincs mit ragozni: bevett pár bogyót, és későn találtak rá. Selena mindenkinek hagyott egy búcsúlevelet. Szépen megcímezve, mindenkinek egy üzenet, aki tehetett volna érte valamit. Aki törődhetett volna vele. Vagy akinek nem kellett volna. Minden fejezet egy levelet fog leírni. Valószínűleg nem lesznek hosszúak, de sok lesz.

-Miért nem beszélsz? -írta le egy lapra amit imént tépett ki a füzetéből. A kockás lap, amit a matematika füzet hátuljából szakított ki hatalmas nagy sebességgel, most csak úgy gyűrődött hatalmas kezei között. -Mert nincs mit mondanom -firkantottam oda unottan, bár belül mosolyogtam. -Miért van rám ilyen hatással? -Kérdeztem magamban. -Mióta nincs mit mondanod? -Írta vissza majd bele nézett a szemembe. Nagyot nyeltem és írni kezdtem. -Hat éve. "A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod majd a törést."

Alexander Light az iskolában népszerű volt, a futó csapat kapitánya, éltanuló, a nővére "szeme fénye" (sarcasm), a suli legjobb csaja pedig az övé volt. Azonban új diák jött az osztályba, egy jelentéktelen kis senki, akiről még Alexander se gondolta volna, hogy fenekestől felforgatja az egész életét.

"-Örökké velem leszel már?-arcán egy kisfiús mosolyt véltem felfedezni hirtelenjében. -Nem. Nincs olyan, hogy örökké." ▶trágár szavak --Átírva❗✔ (De azért kérlek, ne az első pár rész alapján ítéld meg a történetet. Nem szerettem volna teljesen átírni, az első történetem volt ez, megmarad valamiféle emléknek, és így már én is tudom a többi sztorimhoz hasonlítani, hogy mennyit fejlődtem.) (c) 2016, @borzalmasanszep - Wattpad

-Hogy lettem egy boldog emberből. Egy depressziós? Ezt tudhatod meg a történetben. FIGYELEM TRÁGÁR SZAVAKAT TARTALMAZ!

A Néma szépség folytatása... Van, hogy mérges vagy az életre. Csak úgy eleged van mindenből és mindenkiből. Az életedet nézed és össze akarsz benne törni valamit. Talán az egészet. Te sem tudod, csak hogy amit eddig építgettél magadon most a kukába kívánod. Félsz bármit is a kezedbe venni mert félsz, hogy összeroppantod, úgy ahogyan a világ is téged. Ezt érzi Lív mióta ismét felbukkant egy régi arc az életében. "Kemény a világ és mi mind törékenyek vagyunk. Törékeny üvegek amik minden nap megrepednek a világ kemény falai között."