Amikor az ember fiatal, igyekszik mindent kipróbálni. Milyen érzése lehet egy tinédzsernek akkor, amikor elsőnek issza le magát a sárga földig? Adam már nem igazán emlékszik erre, túl régen történt. Mit művelhet egy fiatal akkor, amikor az ópium, a marihuána, vagy épp a hasis hatása alatt van? Bár tudná, de Adam már erre sem emlékszik. Pedig biztos abban, hogy barátai részletes beszámolót tartottak mindhárom esetről. Adam csak egyet tud: túl régóta függő. Változtatni akar, mégpedig azonnal, mert már nem az egészségügyi állapota a tét, hanem az élete. Erre a változásra egyedül nem képes, szüksége van egy támaszra, aki a nap minden egyes percében segíti őt. Ez a személy pedig el fog jönni, Adam mellé áll, támogatja őt, az övé lesz testestől, lelkestől. Na de meddig? Mikor jön el az a pillanat, amikor eddig, s nem tovább? Mi lesz akkor, ha Naya-nak muszáj visszamennie Belgiumba? Mi lesz Adam-el? Túléli, vagy visszaesik a szerek által alkotott álomvilágba?

Amikor Rachel, az átlagos, kissé karótnyelt lány a kaján mosolyú idegennel álmodik, majd találkozik is vele... az élete fenekestül felfordul.

-Na de Ally! -Kabbe Hemmings! +18 Psychocoala ©2015

,,-De hiszen te raboltál el -nevettem fel -Viszont, te a szívemet raboltad el-mondta, majd közelebb húzott magához, és megcsókolt...,, ,,Azt hittem, hogy ő lesz az igazi... De végül beleszerettem az igaziba. Aki nem ő volt.,, ,,Ha tudatodnál lettél volna amikor elviszünk az nem rablás lett volna. De így, hogy leütöttelek, és nem voltál eszméletednél, elraboltalak.,,

- Szóval, balerina- suttog, de így is pontosan hallom minden szavát.- Nem kell félned. Nem vagy egyedül.

-Miért nem beszélsz? -írta le egy lapra amit imént tépett ki a füzetéből. A kockás lap, amit a matematika füzet hátuljából szakított ki hatalmas nagy sebességgel, most csak úgy gyűrődött hatalmas kezei között. -Mert nincs mit mondanom -firkantottam oda unottan, bár belül mosolyogtam. -Miért van rám ilyen hatással? -Kérdeztem magamban. -Mióta nincs mit mondanod? -Írta vissza majd bele nézett a szemembe. Nagyot nyeltem és írni kezdtem. -Hat éve. "A bizalom olyan, mint egy tükör: ha eltörik, megjavíthatod, de a tükörképen akkor is látod majd a törést."

Az egész úgy kezdődött, hogy befejeztem az orvosi egyetemet. Világéletemben katonaorvos akartam lenni. Hogy miért? A bátyám Irakban halt meg, mert nem kapott rendes orvosi ellátást. A nevem Kate Rosewood. A célom, hogy megkeressem azt, aki a bátyámat kezelte. És bosszút álljak rajta. De ehhez nagyon hosszú út fog vezetni. Az egész egy általam kitalált és megírt történet. Ha valamelyik másik történettel bárminemű hasonlóságot mutat, az csak a véletlen műve lehet. Jó olvasást.