Várlak, azzal a parányi reménnyel, hogy egy nap, majd láthatlak.

Egy vonal. Ez az, ami elválaszt két embert egymástól. Én mégis bolond módon próbáltam minden egyes találkozásunkkor átlépni ezt a vonalat.

"Visszagondolni rá, és az összes emlékünkre mindig is olyan volt, mint kiülni a csillagok alá, egy hűvös éjszakán- boldogítóan melankolikus. " Napok. Életünket napok sorozata alkotja, rengeteg nap, rengeteg élmény, rengeteg gondolat. Rengeteg ember, de mégis közülük csak egy számít. De vajon meddig számít csak az az egy?