"-Megjárod hogy megszülettél!- ragadta meg a kését és a nyakamhoz emelte. -Meg ne próbáld!-szűrtem ki fogaim közül-úgyis te járod meg!-mosolyogtam rá gúnyosan. -Azt csak hiszed "kislányom"!-mondta az utolsó szót teljes undorral a hangjában és a kés hegyét jobban a nyakamba nyomta. -Na akkor hajrá!-nevettem fel, mire megremegett a keze, de nem engedett szorításából-Úgysem mered!-néztem szemeide, mire teljesen beleszúrta a nyakamba a hegyes ezközt." Ez lenne az első könyvem. Remélem elnyeri minden olvasó szívét és tetszését! 😊 --Az egész az én agyacskám szüleménye! Más művel egyezés véletlen van!--

Rose Robinson élete 180 fokos fordulatot vesz amikor egy tragédia miatt édesapjához költözik.

"- Megőrültél? - kérdeztem zakatoló szívvel abba a gyönyörűen kék szempárba pillantva. - Dehogy - mosolygott, és ismét közelebb lépett hozzám, így a távolság közöttünk egy fél lépésre csökkent. A közelsége és az illata teljesen megbabonázott, eszemben sem volt eltávolodni tőle. Megcirógatta az arcom, majd a kezét a derekamra helyezve maga felé kezdett húzni, egészen addig, amíg az orrunk össze nem ért. - Barátnőd van - suttogtam, pedig én magam is meg szerettem volna róla feledkezni. - Vele kellene lenned. - Nem olyannal akarom tölteni az év utolsó pillanatait, akibe nem vagyok szerelmes. A válasz mellbevágóan hatott rám, mégsem volt időm gondolkozni rajta. Én már rég elvesztem a szeme kékjében, amikor a kinti zajok elképesztően felerősödtek. - Három, kettő, egy! - hallatszott a visszaszámlálás az utcáról. És ekkor, a nagy petárdadurrogás közepette, egy határozott mozdulattal magához húzott és megcsókolt. Tőle kaptam az év utolsó, egyben első csókját."

Fiatal lány aki egyetemi évei végén jár. Egy vacsorán, amire nem kívánt elmenni, kiderül, hogy férjhez kell mennie. De mégis ki lesz a férj? Miért történik mind ez? Az biztos, hogy az apóst a kezdetektől fogva utálja, sőt egyenesen megveti. Az összeköltözés után, már nem kell sokat várnia, hogy élete fenekestül felforduljon. Vajon, hogy fog alakulni a lány sorsa? Történet Emily Stonetól és a szereplők saját naplóikból.

Hogy hogyan voltam képes beleszeretni a legkiállhatatlanabb emberbe akivel valaha összehozott a sors? Nem minden az első benyomás. #1 - romantikus 2018/6/23 #3 - romantikus 2018/4/8 © minden jog fenntartva 2017. október 21.

Török Luca életének legjobb éveire készül, miután felvették álmai iskolájába, a Budapesti Kosársuliba. Egy sor kihívást állít maga elé: teljesíteni a délutáni edzéseken, bekerülni a csapatba, beilleszkedni az új osztályába és barátokat találni. De van, amivel ő sem számol. Például az új padtársával, a céltudatos és kitartó Konráddal, aki ugyanannak a csapatnak szurkol, és mivel balkezes, a könyökük néha összekoccan írás közben. Vajon hogyan sikerül Lucának az új érzések, a szerelem, a tanulás és a sport között egyensúlyoznia?

-De miért tetted? - kérdeztem és felnézett rám. Láttam, hogy egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem akadtam ki rá. Nem tudok rá haragudni hisz szeretem, szerelmes vagyok belé csak ő ezt nem tudja. -Nemtudom. Szóban nem nagyon tudtam volna elmondani valamit, de nekem az egyszerűbb lett volna, de azt sem akartam, hogy írok neked egy üzenetet és abban mondom el - nézett ez elején rám majd megint a cipőét kezdte el tanulmányozni. -És mit szeretnél elmondani? -Liz én szerelmes vagyok beléd. SZERETLEK!!! - kimondta amit én is érzek iránta.

///javítás alatt/// -SZERETLEK! -Én is Szeretlek Mike! *másnap* -Mit akarsz Tim? -egyre közelebb jött, majd lassan gyengéden megcsókolt. Minden jog fenntartva!

"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."

Köszönet a borítóért, AlyssiaRosse❤️ " -Legalább lehetnél hozzám valamivel kedvesebb is... - jelentettem ki felháborodva. -Mert hercegnő vagy? - kérdezte flegmán. -Nem ,mert elvileg - hangsúlyoztam ki az "elvileg" szót - te vagy a hercegem." (1. rész •2016. augusztus 23. - 27. rész •2017. május 31.) •Új fejezet 2-4 hetente (volt) *Mérföldkövek* Legjobb eredmény: ••2017. 06. 05. #4. a romantikus műfajban❤️•• •• 2018. 06. 11. 100K megtekintés•• ••2019. 10. 04. 10K vote😍•• ••2020.12.01. 200K megtekintés••