HaruAmadare
"- Fåj... Fåj - tudtam, a nevemet szeretné mondani, de nem ismerte.
- ApollĂłn vagyok, Ă©s meggyĂłgyĂtalak - ĂgĂ©rtem neki, de a könnyfĂŒggönyön ĂĄt mit sem lĂĄttam. - MeggyĂłgyĂtalak, meggyĂłgyĂtalak szerelmem!
MeggyĂłgyĂtalak, meggyĂłgyĂtalak, szerelmem...
- ApollĂłn - rebegte a nevemet.
Sosem utåltam még ennyire magamat.
Annyira szerettem, hogy megöltem."
"ApollĂłnnak fĂ©rfi szerelmei is voltak. Az egyik a spĂĄrtai herceg, HĂŒakinthosz volt, aki lĂĄngra gyĂșjtotta az isten szĂvĂ©t. Ăm a hercegbe ZephĂŒrosz, a szelek istene is beleszeretett. Egy nap, amikor ApollĂłn Ă©s HĂŒakinthosz diszkoszvetĂ©st gyakorolt, ZephĂŒrosz irigysĂ©ge miatt rossz szelet kĂŒldött az ApollĂłn ĂĄltal eldobott diszkoszra, Ă©s az szĂ©troncsolta HĂŒakinthosz koponyĂĄjĂĄt. ApollĂłn hiĂĄba rendelkezett rendkĂvĂŒli gyĂłgyerĆvel, mĂĄr nem tudta megmenteni kedvese Ă©letĂ©t. " - mondjĂĄk a görög mĂtoszok.
ApollĂłn Ă©s HĂŒakinthosz szerelmĂ©nek törtĂ©nete, remĂ©nnyel, vĂĄggyal, melankĂłliĂĄval Ă©s szomorĂșsĂĄggal tele. NĂ©zzĂ©tek meg a jĂĄcintot, hogy hogyan kezdĆdik a fiĂș neve, kit ApollĂłn szeretett, Ă©s ki volt, akinek karjĂĄban HĂŒakinthosz utolsĂł könnycseppjei az arcĂĄn leperegtek.
JĂł szĂłrakozĂĄst!
# az elsĆ fiĂșszerelem ember Ă©s isten között
Robert Graves könyve alapjån...