nézz bele😉

-Alexa, mondanunk kell neked valamit- szólalt meg anyu a szokásos vasárnapi ebéd közben. Kérdőn rájuk néztem. Most volt a szülinapom, biztos most fogják elmondani a meglepetést, amit a születésnapomnapján említettek. De mégsem. Annál sokkal aggodalmasabb volt az arcuk. Na jó! Akkor a suliba csináltam valamit. Nem az nem lehet én egy kifejezetten jó kislány vagyok- Nem tudom, hogy kezdjünk bele- "hát az elejétől" gondoltam magamba tök higgadtan, ekkor még mit sem sejtettem, hogy amit most fognak mondani, az megváltoztatja az életem...

Milyen az amikor kiderül, hogy a párod egy vérfarkas? Milyen az, amikor bevésődik? Milyen az amikor közli veled? Annyit mondok, maradj ülve, mikor közli veled, mert úgy jársz, mint én. A sürgősségin kötsz ki vérző fejjel, amiért frontálisan belemész az ajtófélfába a figyelmetlenséged miatt. Üdv: Nola

Új élet,új otthon még mindig nem birom elhinni,pont én vagyok Cameron Dallas húga Borító:@xoxoHappyquenn #5 Fanfiction 2017.08.31 ❤? #6 Fanfiction 2017.08.18.?? #8 Fanfiction 2017.08.15 ?? #10 Fanfiction 2017.08.04.?? #13 Fanfiction 2017.07.27.?? #14 Fanfiction 2017.07.19.?? #19 Fanfiction 2017.07.18.?? #20 Fanfiction 2017.07.17.??

Ne mond el, hogy ki vagy! Hagyj találjam ki! Egy érdekes tánc, a szembetalálkozás maszk nélkül, hogy láthassák egymás igazi valóját. Vajon készen állnak már rá?

Maya 17 éves és vérfarkas.Bátya Zeck szintén vérfarkas ráadásul alfa. Az erdőben élnek, de a vadászok egyre többször megtalálják őket, ezért úgy döntenek újra emberek közé mennek. De Maya utálja az embereket. Vajon mi lesz ha gimibe megy? Tud magán uralkodni? Meg fog bízni valakiben?

Egy baleset, és egy másik világban találod magad. Először emberként, aztán állatként. Találni fogsz barátokat? Vagy pár ellenséggel találod szembe magad? "Fekete haja előre hullott, arcát eltakarva. Nagyokat lélegzett. Szépen lassan emelte fel a fejét..." 2016.07.25-.... 2017.02.08 Fantasy: #31 2017.02.10 Fantasy: #16 2017.05.29 Fantasy: #4 2017.06.28. Fantasy: #1 😍😍😍

"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."