Egy olyan világban ahol az embereknek mindenük meg volt jöttek a Human-Cyborgok és elárasztották a földet egy RM nevü virussal mely hatalmas katasztrófához vezetett... Egy új világ jött létre ahol az újszülött csecsemők nem élnek tovább 3 napnál, egy tizenéves lány elhatározza, hogy felkutatja a gyógyulás módját és megenti a legjobb barátnője megnem született gyermekét...

A béke ideje volt Atlantiszban. Az istenek elégedettek voltak az emberség boldog volt és a föld virágzott.Charis Kellios hercegnője egy bátor tizenéves aki unottan éli mindennapjait és akinek titkolnia kell a szerelmet amit oly rég óta érez. Így élt Atlantiszban gondtalanul, kényelmesen abban a hitben, hogy ez soha nem fog megváltozni, míg egy rejtélyes idegen be nem toppant az életébe.

Szofi szomszédja egy tündér, a legjobb barátnője vámpír, minden teliholdkor egy falkányi farkas árasztja el a hátsókertjét, ráadásul azon kevesek egyike, aki találkozott igazi, élő sárkánnyal és ezt túl is élte. Egyelőre. Élete legnagyobb problémája, hogy nem tudja ki, vagy pontosabban: MI a csuda ő. Ha érdekel a története, rajta, olvass bele! (BEFEJEZETT, átírás majd még egyszer lesz - főleg leírások (környezet és érzelmek) terén (is) van mit behoznom; látszik, hogy ez az első közzétételre írt történetem... És valami csoda folytán még mindig kint van. Bár nem csoda, csak megígértem, hogy kint marad. Pedig van benne jópár --véleményem szerint -- katasztrofális dolog :/ A történet eggyel jobb verziójáért keresd a "Méregváltó" című sztorit!) Ha valakinek ismerős, ennek egy részét már egyszer máshol "megjelentettem" cím nélküli sorozatként. Csak keveset változtattam rajta, a 23. résztől új. (A borítókép jórészt saját munka. A női szem alapjáért/alakjáért köszi az internetnek.) 2015-2017

"- Hé nehogy meghalj itt nekem. - mondta remegő hanggal - Nem mehetsz így el, nem hagyhatsz itt egyedül. - egy könnycsepp csordult végig az arcán, majd a kézfejemre hullt - Annyira elmondhatatlanul sajnálom, azokat, amiket neked mondtam. Nem gondoltam komolyan... Én csak... Tudod rohadtul fáj mással látni. Azt, hogy boldog vagy nélkülem is, és, hogy nem kellek neked. Próbáltam elnyomni az érzéseimet irántad, de egyszerűen elfojthatatlanok... Mert hát... a remény hal meg utoljára igaz? - szomorúan mosolyogva szipogott egyet, majd a kezemet az ajkaihoz emelte - Tombol bennem a vágy irántad. Hogy a barátnőm legyél. Hogy teljes szívemből szerethesselek egy tisztességes kapcsolatban. Hogy minden nap érezhessem a testedből áradó meleget, az ajkaidat az ajkaimom. És hogy mindezt miért érzem? - nevetett fel tele bánattal - Mert szeretlek. Kérlek maradj velem..." • Társíró : @softysophia Borító: @nightskyluke

BEFEJEZETT! - Megmentetted az életem. Te vagy az én gyógyszerem mindenre - halványan elmosolyodik. - Én nem tettem semmit. Csupán csak szeretlek - majd odahajol hozzám és megcsókol. Előfordulhatnak benne trágár szavak.