Nem tudom minek írtam ezt a novellát. Talán önterápiás céllal. Nem lett jó, a kohézó, az összetartó erő, valahogy hiányzik belőle. Többen kérdeztétek, folytatom-e majd a Empathyt (útját). Talán, egyszer majd, valamikor, bár számomra nagyon fájdalmas. Ajánlást sem írok, akinek szólna, már rég nincs velem, s a szavaim sem érnek már semmit a számára. Nézzük a jelen történetet. Will egyetemista, épp a doktori előtt áll, modellként dolgozik a koszos és rideg New Yorkban. Hannibal a művészetek és a szépség szerelmese, sminkesként egy divatbemutatón látja meg a fiút, aki mellé sminkesnek adják. Orvos, ex pszichiáter és őrült esztéta, meglátja Willben a sebzett és törött angyalt, a különleges Empathát, és belészeret. Egyetlen vágya, hogy bármilyen formában imádhassa őt. Lapos történet, számtalan klisével, sok fájdalommal és szenvedéssel, de ott a remény és a bizakodás, a teljes megnyílás lehetősége is. Mind Fuller világának részei. Akinek pár szép percet okozhatok ezzel a férccel, annak örülök, ha adhattam valamit.